A Gödörben nagyon bejött a régi, jó, klubélet nevű formula. A Hobó, a Balaton, a Sziámi elég erősen vonzza ide a húsz és ötven év közöttieket. Generációs háborúk mindenesetre nincsenek, és a vécében sem köszönnek csókolommal a tizenévesek. Újraéledt a rendszerváltás előtti idők undergroundja a betonkoporsóban, így aki közelről akar látni időutazást, annak mindenképpen le kell járnia. A fél évtizedes fennállást ünneplő monstre koncertsorozatot úgy zárták, hogy felléptek a hely és az idő nagy szellemei.
Földes László Viharban születtem című számára érkeztem meg a hóviharból, és mi tagadás, nosztalgiahullám öntötte el a könnycsatornáimat. Valószínűleg az épület tetejét is, mert a tömött ház mennyezetén a koncert végére elkezdett becsorogni a víz. Először csak a vezérlőpult körül áramtalanítottak, mentették a cuccokat, aztán mire körülnéztem, hogyan lehet majd menekülni a negatív Titanic katasztrófafilmből, és elképzeltem, hogyan maradok egy üveg alkoholmentes sörrel a betonlapok alatt, hogy a hónap leghülyébb címlapos balesete legyek, addigra a fantáziámnak megfelelően már az egész kávézó mennyezetéről szakadt a víz. Aztán, mivel a beharangozott új Legát zenekart meg az Európa Kiadót szerettem volna látni, inkább úgy döntöttem, hogy egy Tarkovszkij-, vagy egy Tarr Béla-film hangulatához igazítom magam, és ez tökéletesen megnyugtatott. Különösen, hogy a belső színpadon egy maratoninak tűnő, és rajongóktól övezett Sziámi koncert után Víg Misi - aki időközben valamiféle szerepet is kapott a kultúrotthon vezető testületében - elkezdte matatni a húrokat. A Balaton zenekar örök frontembere és a Budapest underground közérzeti ikonja még épp szalonképes állapotban mondott tósztot és énekelt Kex- meg Bródy-számokat. (Valójában egyáltalán nem volt szalonképes már, de régi motoros.) A közben lecserélődött közönség pedig mi mást tehetett volna, lelkesedett. Aztán, amikor felcsendült a Tudja jól a kínai Kínai kormány...... kezdetű nóta, akkor már senkit nem érdekelt, hogy a potenciális vízihullák báljában van. Akadt, aki tizenhét éves korában a Kassák Klubban volt utoljára a koncertjükön, mit érdekelte, hogy egy úszómedence lóg a feje fölött. Mit mondjak, ezen a zenekaron csak fizikai értelemben fogott az idő, de úgy nagyon. Legát Tibor, a Kézi Chopin egykori vezére egy kámbekk betéttel rukkolt elő. Úgy döntött, megint rocksztár lesz, bár épp kihagyta a legendává válás időszakát. Döncivel új formációt alapított és nem fölöslegesen. Friss hangnak számít ebben a közegben, ahol úgy üdvözlik egymást az emberek, hogy Heló, halott!
Az Európa Kiadó maradt utoljára, ők is mint a Balaton vendégzenekara. Kiss Laci nem jött, de a többiek eljátszottak vagy négy számot, nagy volt a lelkesedés. Valahogy jólesően sugározták azt, hogy ők napközben, a Föld fölött is emberek, a személyiségfejlődésükkel amúgy semmi gond, attól még, hogy vannak ezek a furcsa, régi slágereik.
Éljen sokáig a vidám budapesti hullaház!
