Hét fotókiállítás borongós őszi napokra

1. Tombor Zoltán – Lost & Found

Tombor Zoltán nemzetközi pályafutását 2003-ban Milánóban kezdte, majd több éven keresztül New Yorkból dolgozott, ahol divatfotósként piacvezető magazinokkal és márkákkal működött együtt. Munkái számos hazai és külföldi kiadványban, kampányban és kiállításon szerepeltek. Tombor Zoltán hét éve felépülő függő, egyéni kiállítása pedig egyfajta önvallomás: alkalmazott és autonóm fotográfiai munkáin, valamint a családi archívumon keresztül végigvitt személyes beszámoló a szerhasználat éveiről, a függőség szimbolikus jelenségeiről, a titkolózásról, a szégyenről, a kísértés különböző formáiról, az intenzív élethelyzetekről, a környezetében élők nehézségeiről és a függőségből való kilábalásról. 

A kiállított anyag nem dokumentarista jellegű sorozat és nem is klasszikus divatfotós munka, hanem egy különleges, sajátos képszövet, Tombor Zoltán szöveges elemekkel átszőtt vizuális memoárja az eddig átélt évekről, amelyben alkalmazott és autonóm munkái, közel ötvenéves családi fotók, valamint egy kifejezetten erre az alkalomra készült, szimbolikus képekből álló új fotósorozat fonódik össze. A gondolattérképben a függőségből való felépülés időszakából visszatekintve egy asszociatív, belső logika mentén rendeződik át az életanyag: boldog és szomorú élmények, munkák, projektek és találkozások a gyerekkortól egészen mostanáig.

A kiállítás 2026. január 18-ig megtekinthető a Capa Központban.

2. Absztrakt expozíció

A Magyar Fotográfiai Múzeum kiállításának a témája az absztrakt fotográfia, amely a fotóművészet egyik legizgalmasabb és legösszetettebb területe. Nem csupán annyiból áll, hogy eltávolodik a látható világ közvetlen ábrázolásától, hanem újfajta látásmódokat és értelmezési lehetőségeket kínál. Ezen a tárlaton Gál Teodóra, Schór Ádám, Simon Gellért és Szabó Liza munkáin keresztül nyerhetünk bepillantást ebbe a különleges világba, ahol az absztrakció esztétikai és érzéki tapasztalatként jelenik meg. A digitális eszközökkel létrehozott vagy manipulált fotók funkciója többé már nem a leképezés, hanem generálás és építkezés.

A kiállítás október 31-ig megtekinthető a Magyar Fotográfiai Múzeumban.

3. Női sorsok

Mary Ellen Mark (1940–2015) a huszadik század második felének megkerülhetetlen amerikai fotóriportere. Egyéni stílusára jellemző az újító szándék, témaválasztásában pedig az összetett élethelyzetek ábrázolása került leginkább pályafutása fókuszába. A személyiségábrázolást és a különböző marginalizált csoportok életének feldolgozását képein a női társadalom szemszögéből látjuk: Mark munkássága jóval megelőzte a #MeToo és más mozgalmak általi társadalmi figyelmet a nők bántalmazására és szenvedéseire. A fotográfus egész életművét annak szentelte, hogy a fotó és a film eszközeivel feltárja mások sorsának alakulását, megörökítse emberségüket, és azt a szélesebb közönség elé tárja.

A hetvenes években bensőséges fekete-fehér sorozatot készített az Oregoni Állami Kórház 81-es kórtermében kezelt női páciensekről – az intézmény egyetlen zárt női osztályáról –, amelyet Ward 81 címmel könyvben is kiadott. 1981-ben jelent meg Falkland Road: Prostitutes of Bombay című albuma – egy úttörő munka a színes fotográfia terén –, amely a mumbai vöröslámpás negyed szexmunkásainak életét mutatta be. Néhány évvel később könyv formájában megjelent Teréz anya kalkuttai Szeretet Misszionáriusai rendjéről készített sorozata, amely a közönség elé tárta a nagylelkűség ikonjának erejét és elkötelezettségét.

A kiállítás 2026. január 11-ig megtekinthető a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban.

4. Törőcsik Mari 90

A Törőcsik család hagyatékából összeállított fotókiállításon a magyar színház- és filmtörténet egyik legnagyszerűbb színésznőjének ritkán vagy éppen eddig még soha nem látott momentumait tekinthetjük meg hatvanéves pályafutásából. A családi fotóalbumokból válogatott képek a művésznő legszemélyesebb, legőszintébb pillanatait idézik meg az 1950-es és 1960-as évekből. Külföldi fesztiválszereplések, filmbemutatók – mint például a Két vallomás (1957), a Vasvirág (1958) vagy az Édes Anna (1958) –, valamint a cannes-i és párizsi utazások során készült fotográfiák. Ezeken a képeken nem a jól ismert színésznőt látjuk, hanem az érzékeny, életimádó nőt.

A kiállítás Törőcsik Mari pályafutásának legfontosabb szerepeit is felvonultatja, a portrékat pedig olyan fotográfusok készítették, mint például Inkey Tibor, Wellesz Ella, Keleti Éva, Koncz Zsuzsa, Korniss Péter, Szkárossy Zsuzsa vagy Eöry-Szabó Zsolt.

A kiállítás 2026. március 8-ig látható a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

5. World Press Photo

Megtört gyerekek, klímaváltozás és a legmegrázóbb, leginspirálóbb képek háborúról, reménytelenségről, valamint az elpusztíthatatlan emberi kitartásról. Mint minden évben, ezúttal is a világ pillanatnyi állását mutatja be a legnagyobb presztízsű sajtófotó-pályázat nyertes képeiből rendezett kiállítás. Egy biztos: nem leszünk vidámabbak tőle, mert a World Press Photo idén még erősebben kongatja a vészharangot, mint valaha. 2025-re szinte nem maradt miben higgyünk: még a maroknyi pozitív példa mögött is mély szomorúságot találunk. Mégis irtó tanulságos és fontos megnézni! Itt írtunk róla bővebben.

A World Press Photo kiállítás november 9-ig látogatható a Biodómban.

6. MINΨÓ SZERT Károly: FoToNoIrE jelenségek nem lineáris dinamikája

A festészet és fotográfia határán alkotó MINΨÓ SZERT Károly az elmúlt öt évtizedben készült munkáit mutatja be Székesfehérváron. A tárlaton a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Fotográfiai Múzeum és az Equibrilyum gyűjteményeiben, valamint magángyűjteményekben őrzött, ritkán látható alkotások is helyet kaptak. A tárlat megmutatja, hogyan alakul egy életmű évtizedek során, milyen motivációk indítják be az alkotói fantáziát az ifjúkori spontán kattintgatások, majd a nyolcvanas évek magyar szürkezónáit érzékelő (a szerző kifejezésével) „lomozásoktól”, az elmélyült műhelymunka során kiötölt nagy méretű fotográfiai táblaképekig, vagy a kézzel készített plexifotó újraértelmezett valóságáig.

A kiállítás a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban látható november 30-ig.

7. Igyekszik az ember lánya – Horváth Anita önálló kiállítása

Mint ahogy György Eszter kurátor írja, a MOME-n végzett Horváth Anita a női testben létezés sokféle aspektusával kísérletezik, különböző értelmezési szinteken, az egészen személyes, a test legapróbb részleteire koncentráló léptéktől a társadalmi sztereotípiákig és elvárásokig. Munkáiban személyes és társadalmi szinten is kérdéseket vet fel: mit jelent megmutatni a testet, hogyan hatnak a sztereotípiák, és mit jelent a „színhelyesség” – technikai és kulturális értelemben is. Installációi, fotói és testlenyomatai újrafogalmazzák a roma női ábrázolás kliséit, miközben finom, lírai feminista kritikát is láthatunk.

A kiállítás november 30-ig látogatható a Bura Galériában.