Hét klasszikus zenemű a húsvét jegyében

„Húsvét – ez nekem vagy a János-passió, vagy a Parsifal. Hogy őszinte legyek, nem a húsvét, sokkal inkább maguk a művek miatt.” Kertész Imre egyik, a Szabad Európa Rádióban elhangzott Hazai leveléből származik az idézet. Ünnepi válogatásunkban természetesen e két mű is szerepel.

Johann Sebastian Bach: János-passió

1723-ban Johann Sebastian Bach a lipcsei városi tanáccsal szerződésben kötelezte magát, hogy olyan egyházzenéről gondoskodik, mely nem túl hosszú és nem ölt operai jelleget, hanem a hallgatót áhítatra buzdítja. Több kisebb ünnepi darabja mellett két passiója maradt ránk teljes egészében. A János-passió keletkezési évének 1724-et szokták megnevezni, mivel ennek az évnek a nagypéntekén, április 7-én mutatták be Lipcsében, a Szent Miklós-templomban. (Az utóbbi időszak kutatásai szerint azonban egy évtizeddel korábban, már Weimarban megírt néhány részletet.) Egy évvel később némi módosítással játszották el ugyanott, és még Bach életében több változás történt a műben. Elhangzik benne János evangéliumának 18–19. fejezete, rövid betoldások Máté evangéliumából, erősen támaszkodik B. H. Brockes költeményére, de más szerzők szövegeit is felhasználta Bach.

Johann Sebastian Bach: Húsvéti oratórium

Egy kalandos történetű mű, amelyet ebből az alkalomból, igaz, még csak kantátaként, először 1725. április 1-jén adtak elő. A szöveget valószínűleg a kor egyik kedvelt költő-librettistája, Picander írta, a történet pedig arról szól, hogy harmadnapon az asszonyok üresen találják Jézus sírját. Eredetileg azonban egészen másféle ünnepre, egy patrónusa születésnapjára készült. Egy hónappal később, immár új szöveggel átdolgozta a kantátát húsvétra, de a következő évben újra születésnapi köszöntőnként vette elő. A ma ismert, az előbbiekhez képest átdolgozott és kibővített változat, a Húsvéti oratórium 1735-ben készült el.

Johann Sebastian Bach: Máté-passió

Bach legjelentősebb művét, a Máté-passiót 1727. április 11-én (szintén nagypénteken) mutatták be Lipcsében, a Tamás-templomban. A zeneszerző halála után azonban a mű majd egy évszázadra feledésbe merült. Újrafelfedezését Felix Mendelssohn-Bartholdynak köszönhetjük, aki 1829. március 11-én Berlinben dirigálta a művet. (Igaz, a romantika gyakorlatához alkalmazva jelentős húzással, előadói apparátusában viszont monumentálissá növelve a darabot.) A hangversenynek óriási sikere volt, tíz nappal később, a zeneszerző születésnapján megismételték. A koncert nem csupán jelentős társadalmi eseménnyé vált, de a Bach-reneszánszot is elindította. A szöveg gerince Máté evangéliumából származik, de Picander nevelő célzatú áhítatos költeményeit is használta a komponista.

Georg Friedrich Händel: Messiás

A Messiás ötlete és szövegének összeállítása egy Charles Jennens nevű angol földbirtokos-költőtől származik, és állítólag az ő birtokán komponálta Händel. Az oratórium a zeneszerző főművének is tekinthető, bár mindössze 24 nap alatt írta meg. (Igaz, a komponálást gyorsították a saját darabjaiból átvett részletek.) Először 1742. április 13-án mutatták be egy dublini kórház és árvaház javára rendezett hangversenyen, amelyen Händel maga is közreműködött. A koncert igen nagy sikert aratott, a zeneszerzőnek pedig jó alapot jelentett a következő időszakra.

Händel kortársa, a zenetörténész Burney így erről: „E szent oratórium, ahogyan eleinte nevezték, mivelhogy szövege teljes egészében a Szentírásból származik, a közönségnél igen nagy tetszést aratott, ezért Händel a legtisztább jótékonyságtól indíttatva arra a dicséretes elhatározásra jutott, hogy a Messiást minden évben előadja az árvaház javára. S ez így is történt élete végéig…” A londoni Foundling kórház javára például 34-szer. A legnépszerűbb rész a Hallelujah kórus, amit II. György király gesztusa óta Nagy-Britanniában állva hallgat a közönség.

Richard Wagner: Parsifal

A műfaji meghatározása szerint színpadszentelő ünnepi játék a húsvéti szertartásba bújtatott érzéki csábítás, a hit, a cselekmény és a zene titokzatos mixtúrája, amelyben Richard Wagner a világ csábításaitól és a bűnös vágyaktól való félelmet egy megváltástörténetbe helyezi. Vallásos téma nagyon is személyes hangvétellel, a szerelem vallásos és profán megjelenítésével – ez Wagner utolsó zenedrámája, amelynek ősbemutatója Bayreuthban 1882. július 26-án volt, rendelkezéseinek megfelelően harminc évig csak a Festspielhausban játszhatták. És amint a tiltás lejárt, 1913. január 1-jén, Budapesten már műsorra is tűzte a Népopera.

Az előadás 2. felvonás itt, a 3. felvonás itt nézhető meg.

Gustav Mahler: II. (c-moll, „Feltámadás”) szimfónia

Kakukktojás a mű abból a szempontból, hogy az 1895. december 13-án Berlinben bemutatott szimfónia címe nem a húsvétra utal, hanem Friedrich Gottlieb Klopstock egy, a fináléban elhangzó ódájára, amelynek részletei mellett Mahler saját verses szövegére írt zenét. (Különös véletlen, hogy a majd száz évvel korábban élt Klopstock egy másik, Messiás című négyrészes költeménye az érzékenység irodalmának sokat hivatkozott darabja.) Nem a bibliai történetet idézi meg, hanem az emberi lélek halhatatlanságába vetett hitet és a meggyőződést, hogy minden élet előbb vagy utóbb, de folytatódik egy másik testben. A szimfónia első tétele már 1888-ban, Budapestre érkezésekor megvolt, a következő évben több családi tragédia, édesapja, édesanyja, egyik férjezett húga halála árnyékolta be az életét. Az évekig írt mű az emberi létezésre a halál távlatából néz rá. Az 1895-ös premier nagy sikert hozott, és megalapozta Mahler zeneszerzői hírnevét.

Pietro Mascagni: Parasztbecsület

Az 1890. május 17-én bemutatott egyfelvonásos opera helyszíne egy szicíliai falu temploma előtti tér, húsvét vasárnapján. Már az opera kezdeti szakaszának zenéje is ünnepi hangulatot idéz. Az orgonaszó, a templomból kihallatszó Regina Coeli, a körmenet és a Szűz Máriához szóló himnusz mind a feltámadás csodájának átérzését segítik.