Ha a kiránduló elindul a településről kivezető jelzett turistaösvényen a várrom felé, a völgybeli óriás famatuzsálemnél vegye lépteit egyenesen a meredélynek. Ezen felkapaszkodni igen nagy fáradságba kerül, de mindenért kárpótol minket a környező hegyeket, dombokat borító zöld erdőrengetegre nyíló körpanoráma. Alant a napjainkra már megszűnt vasút vágánya tűnik el egy kanyarulat mögött. Ha kissé megpihentünk, nézzünk körbe Kanázsvárban!
A hegygerinc többi részétől mély szárazárokkal választották el az erődítményt, ahol egykoron fahíd ívelhetett át. A természet által igencsak szűkre szabott helyen, a szikla tetején emelték az egykori várépítők azt a hatalmas lakótornyot, amelynek oldalát a várható támadási irány felől ék alakúra formálták. Az elmés megoldással elérték, hogy a kőhajító gépek által vetett lövedékek nagyobb kár nélkül lepattanjanak a toronyról. Napjainkra már csak egyetlen oldalfala dacol az idővel, a többi része a sziklás talajig lepusztult. Természetesen ebben a középkori várban is léteztek mindazon épületek, melyek az emberi létfenntartáshoz nélkülözhetetlenek voltak, így vízgyűjtő, lakó és gazdasági helyiségek sora, bennük kemencék, kályhák. Maradványaik azonban napjainkra eltűntek, a bennük lakó emberekkel együtt.
A vár egy régi képeslapon
Hogy kik is voltak ők? Szinte alig maradt korabeli írásos forrás róluk. Valószínűleg a környező települések földesurai, a Recsky família emeltethette falait a XIV. század elején. 1427-ből ismerjük Recsky Tamásnak és fiainak, Zsigmondnak és ifjabb Tamásnak nevét, és a család tagjai később is felbukkannak még az oklevelekben, de a vár történetéről nem árulkodnak a krónikák. A feltevések szerint valamikor a török hódoltság idején dőlt romba, talán az 1552-es nagy egri ostrom idején pusztították el a könnyűlovas török portyázók. Kanázsvár titkait csak régészeti kutatással lehetne megismerni, ez azonban napjainkig még nem történt meg.
