A római birodalom idején kialakult várost, Savariát Cladius császár emelte colonia rangra, ezután fejlett kereskedelmével, templomai és márványpalotái sokaságával rövidesen egész Pannónia tartomány központjává vált. Lakossága a teljes jogú római polgárok jogállásával rendelkezett, élvezve az ókori társadalom civilizációs vívmányait.
Virágzását a népvándorlás kori nomád lovas népek támadásai törték derékba. A korabeli írásos források szerint 441 körül Attila hun uralkodó hadai perzselték fel, míg maradékát egy földrengés döntötte romba. A rövid ideig tartó frank és avar uralom után a IX. század végén a Kárpát-medencében új hazára lelt magyarság telepedett le a termékeny vidéken. Szent István király a győri püspökségnek adományozta a lassan újra erőre kapó helységet.
A fejlődésben hatalmas törést jelentett az 1241-42-es tatárjárás, melyben súlyos vérveszteséget szenvedett a magyarság. Egy újabb mongol támadásra számítva IV. Béla király parancsára a következő évtizedekben lázas várépítkezések kezdődtek a világi és egyházi méltóságviselők, gazdagabb nemzetségek körében. Így tett a győri püspök is, akinek szombathelyi birtokán kővárat emeltek.
Az eddig feltárt maradványok szerint egy kör alaprajzú, vaskos kőfallal oltalmazott várudvaron emelkedtek a lakó és gazdasági épületek, melyeket kívül mély vizesárok oltalmazott. Egy korabeli oklevél 1274-ben említette meg várnagyát. Földesurai igyekeztek elősegíteni a helybeli lakosság gyarapodását, így privilégiumok sorát biztosították számukra.
A XVI. század azonban az egész ország számára a balsorsot, pusztulást és fosztogatást jelentette a hódító törökök képében. Szombathely ugyan messzire feküdt a hódoltság területétől, az oszmán lovas portyázók gyakorta megjelentek a környéken. Falai alatt a Habsburg császári ház önkényuralma ellen kardot ragadó erdélyi fejedelmek csapatai is többször megjelentek. Bár igyekeztek modernizálni, az akkori idők haditechnikájának megfelelő ágyúbástyákkal megerősíteni, mégsem számított a jelentősebb végvárak közé.
Az ellenséges seregeket ezért inkább a zsákmányszerzés vágya vezette, mint az elavult vár birtoklásának célja. II. Rákóczi Ferenc kuruc szabadságharcának bukásával a védőművek végképp feleslegessé váltak. A falak anyagát a Szily János győri püspök utasítására felépített új székesegyházhoz használták fel.
Ha napjainkban felkeressük a barokk jellegű óváros közepén emelkedő székesegyházat, annak oldalában húzódnak meg a konzervált vár alapfalainak részletei.
