Hétvégi várkalauz: Dunaszekcső
A hunok, gepidák, langobárdok és avarok csak csekély nyomokat hagytak maguk után a területen, mígnem a IX. század végén megjelentek a magyarság törzsei. A Kárpát-medencében új hazára lelt nép birtokba vette az állattenyésztésre kiválóan alkalmas területet, majd letelepedve megkezdték a földművelést is.
Az Árpád-házi uralkodók idejében hatalmas pusztítást okozó 1241-42-es tatárjárás utáni időszakban a földbirtokos Herczeg nemesi család egy kővárat emeltetett a védelemre alkalmas Várhegy csúcsán. A földesuraknak alávetett környékbeli jobbágyok ide hordták fel a terménybeli szolgáltatásokat. A mohácsi csatavesztés előtt a táborba vonuló Jagelló II. Lajos király egy éjszakát itt töltött, Macedóniai Miklós birtokos vendégeként. Alig néhány nap múltán már a győztes törökök csapatai dúlták fel a hegyi várat, majd Buda 1541-es megszállása után itt is tartósan berendezkedtek.
A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy a palánkfallal megerősített török végvár körül muzulmán és délszláv népek laktak, míg a megfogyatkozott magyarság képviselői a belvizes, mocsaras területekre húzódtak vissza, ahol rendszeres adózás fejében viszonylagos békességben élhettek. A dunaszekcsői vár hadi jelentőséget az adta, hogy rajta keresztül vezetett az Isztambulból induló, az eszéki híd érintésével egészen Budáig vezető kereskedelmi és hadi útvonal.
A XVII. század végén, az oszmán hadak elől jelentősebb számú szerb népcsoport menekült ide, nekik Habsburg Lipót császár letelepülést engedélyezett. Az új lakosok megkezdték a romba dőlt erődítmény lebontását, hogy lakóházakat létesítsenek belőle. Így napjainkra már nyoma sem maradt a dunaszekcsői várnak.