A legtöbb kutató abban egyetért, hogy 14000 évvel ezelőtt a Szibériát Észak-Amerikával ideiglenesen összekötő földszoroson átkelő emberek népesítették be a kontinenst, ám a számuk mindeddig elég bizonytalan. Az újvilág alapítóival kapcsolatban már korábban is próbáltak különböző mintákon DNS-elemzéseket végezni, ám azok nem jártak sikerrel.
Egy új kutatás vezetője, a Rutgers Egyetem genetikus kutatója, Jody Hey szerint "az Újvilág alapító-populációja nagyjából 70 személyből állhatott". Hey becsléseit a régészeti leletek is alátámasztják: i.e. 12000 körül nem lakhatták többen az új földrészt. "Az általunk kitalált új metodológia szépsége abban rejlik, hogy ázsiai és észak-amerikai DNS mintákból egy teljes populáció történelmi múltját ismerhettük meg".
A kutatások középpontjában az amerind nyelvű populáció vizsgálata állt, mely az Újvilágot benépesítő három jelentős csoport közül a legrégebbiként van jelen a kontinensen. A kutató két mintát hasonlított össze: az amerind nyelvű indiánok és az északkelet-ázsiai népesség genetikai állományát. Kilenc specifikus DNS-szekvenciát jelölt ki referenciapontként és ezek variációi alapján következtette ki az amerikai ősgeneráció nagyságát.
Az ázsiai csoport 9000 fős reproduktív korban lévő termékeny felnőttel, míg az amerindek csupán ennek 1%-ával rendelkeztek. Az amerind minta génvizsgálata szerint a 14 ezer éve érkezett ősök csupán kis része származott a korabeli ázsiai népességből. A génjeiket továbbörökítő csapatnál nagyjából háromszor nagyobb, mintegy 200 fős csapat lehetett az alapító nemzedék. Az eredmények tehát összevágnak azzal az elképzeléssel, hogy nagyjából egy törzsnyi méretű csoport lehetett a földrész benépesítője.
A kutatási beszámolót a PLoS (Public Library of Science) Biology 2005. júniusi számában közli (On the Number of New World Founders: A Population Genetic Portrait of the Peopling of the Americas).
