Hetvenezer pillanat a 20. századból

Elmondása szerint véletlenek sorozatán múlt, hogy fotóriporter lett. Az 1999-ben Bacskai Sándor által készített interjúban, amely a Fotóművészet című lapban jelent meg, Ács Irén így idézte fel a kezdeteket: „Az édesapám vendéglőjét már 1940-ben elvették, de a fényképészműtermeket a zsidótörvények akkor még nem érintették. Én már hatéves koromtól tanultam játékosan a Móric bácsi műtermében. Nekik nem volt gyerekük, és azt tervezték, hogy majd rám hagyják az üzletet. Láttam, hogy a nagybátyám jómódú, meg lehet élni a fényképezésből, de én másra vágytam. Úgy éreztem, hogy előttem a világ, nem tudtam volna elképzelni, hogy életem végéig egy fényképészműteremben üljek, ez elől csak menekülni lehet. Tanulni akartam, de édesapám, aki nagyon okos ember volt, azt mondta, hogy nehéz idők jönnek, és nekem minél előbb talpra kell állnom. A fényképészetet már úgyis ismerem, és később, ha úgy alakul a helyzet, külföldön, egy fotólaborba nyelvtudás nélkül is felvesznek. Ezt el kellett, hogy fogadjam. A nagybátyámék szerettek engem, és mondom, kisgyerekkorom óta ismertem a laborálást. A felvételeknél segítettem, aztán amikor Móric bácsit behívták, akkor még katonának, tizennégy évesen én vezettem a műtermet. Két év múlva letettem a szakvizsgát, és azt mondtam, ha már erre a pályára kényszerített a sors, szeretnék továbblépni – és főleg elmenekülni az elől, hogy egyszer rám hagyják a műtermet.”

Tizenhat évesen Budapestre ment, és a Váci utcában sétálva figyelt fel egy táblára, amelyen ez állt: Székely Aladár császári és királyi udvari fényképész. Akkor már Székely Aladár egy éve nem élt, és a fia, Székely László vezette a műtermet – ide csöngetett be a szécsényi lány, hogy munkát vállalna, és meg is engedték, hogy segédként dolgozzon. Később a híres HAFA, azaz Hatschek és Farkas laboratóriumban lett laboráns, de ennek a vészkorszak hamarosan véget vetett. A családjából egyedül ő maradt életben.

1945 után a Magyar Filmipari Rt.-nél dolgozott. A fotóriporteri pályáját 1954-ben a Néphadseregnél kezdte, majd 1959 és 1989 között az Ország-Világ című képes hetilap fotóriportere volt.

Ács Irén elsősorban zsánerképeivel, néprajzi fotóival, portréival és divatfotóival lett ismert, emellett fotóriporteri munkássága is jelentős. Hat fotóalbuma jelent meg, amelyek közül a Palócország címűt a Corvina Kiadó nívódíjjal jutalmazta. Hollókői képeit többek között Tihanyban, Párizsban, Jeruzsálemben és Prágában is kiállították, ezekből a felvételekből nyílt meg 1995-ben a Húsvéttól karácsonyig című állandó kiállítása Hollókőn. Az Oktatási Minisztérium oktatási segédanyaggá nyilvánította a szécsényi zsidóknak emléket állító Őrizd meg című albumát. Ács Irént 1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjjal tüntette ki.

Nyugdíjba vonulásakor elkérte az anyagait az Ország-Világ archívumából, és ez a hetvenezer felvétel került a Magyar Nemzeti Múzeumba. „Az izgalmas, kincseket rejtő gyűjtemény feldolgozása 1992-től húsz éven keresztül folyt egyedülálló módon a fotós közreműködésével. A munkáiból megjelent fotóalbumok, kötetek és számos, a Nemzeti Múzeumban is megrendezett kiállítása ellenére az életmű sok – széles körben ismeretlen – felvételt is tartalmaz, melyek publikálása a jelen és jövő muzeológusi feladata” – mutat rá dr. Feitl Írisz, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa.

„A portré az egyik meghatározó műfaja a fotográfiának. A fényképezés feltalálásával szinte egyidős portréfotózás a 20. századtól kezdve a képes sajtó fontos és állandó szereplője volt. De jó portrét készíteni nehéz – mutat rá a muzeológus. – A portré arra hivatott, hogy bemutassa egy ember személyiségét, karakterét. Nem mindegy, hogy ismert vagy hétköznapi az alany, közeli vagy távoli, fél- vagy egész alakos, műtermi vagy természetes körülmények között készül, a mélységélesség mértéke és még sorolhatnánk. Az alany egyéniségének bemutatása természetesebb saját, jellegzetes környezetében, például az otthonában. A környezeti portréban nemcsak az alany karaktere, hanem személyisége és a helyszín kapcsolata is kifejeződik. Ács Irén a híres embereket, művészeket is szerette környezetükben fotózni, gyakran családtagjaikkal együtt, kettős portrét készített.”

Ezekből a képekből nívós válogatás érhető el a világhálón, a tavaly, Ács Irén 100. születésnapján közzétett online kiállításban.

Fotók forrása: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum