Különös játékra invitálom az olvasót. Szexuálpszihológust, valamint művészeti alkotásokból jól ismert szerelmespárokat kérdeztem arról, mit gondolnak az intimitás szerepéről, a testi vágyak és a lélek összefonódásáról. Míg dr. Hevesi Krisztina egyetemi docens, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének oktatója válaszaihoz a tudomány és a tapasztalat szolgáltat biztos alapot, addig a művészeti alkotásokból ismert szerelmespárok megnyilvánulásai ezúttal a képzeletem szárnyalásának írásos lenyomatai. Induljon hát ez az izgalmas felfedezés, tartsanak velem!
– Ha meghallod ezt a fogalmat, hogy lélek, mi jut először eszedbe? – kérdeztem dr. Hevesi Krisztinát.
– Látod, ezt a kérdést még nem tették fel nekem. Értelemszerűen az jut az eszembe – persze ebben már mindenféle háttértudás is benne van –, hogy mennyire nehezen mérhető.
Ez a változás azonban nem feltétlenül jó irányba történik. A szexuális trauma például az egyik leginkább húsba hatoló sérülés. Ekkor valóban megtörténik ez a „testből lélekbe” ugrás: ha a testet trauma éri, a lélek sem marad érintetlen.
A szexuálpszichológus határozottan állítja: a szexuális traumát nemcsak az erőszak jelenti. Hiszen trauma az is, ha valakinek nem jól bánnak a testével. Történjen akár egy párkapcsolatban, kiemelten a szüzesség elvesztésekor – ezek ugyanis meghatározzák, hogyan értelmezzük utána a saját testünket, illetve a szexualitást, hogy mit kaphatunk vagy adhatunk egy együttlét során. Az első élmények mindannyiunk számára meghatározóak, emlékezetesek.
– Folyamatosan különféle hatások érnek minket, így a lelkünket is, és rengeteget tanulunk általuk. Ám ezek az élmények sokszor védekezésre késztetnek minket – folytatja dr. Hevesi Krisztina. – Hogy hogyan viselkednek velünk mások, miképp szólnak be a közösségi oldalon, vagy hogyan csalódunk a legjobb barátunkban – mindez hat ránk és formál minket.
– Sérülhet-e az ember, ha valódi érzelmek, mondjuk úgy, lélek nélkül létesít szexuális kapcsolatot?
– Nem csupán a mai kor embere, de a filozófiai iskolák is megpróbálták már ezt megválaszolni, igaz, kissé másképp tették fel a kérdést. Melyik a fontosabb, az elsődleges: a testi vágy vagy a szerelem? Először is vannak biológiai elméletek, például Darwin evolúciós elmélete vagy a freudi pszichoanalitikus koncepció. Szerintük adott a reprodukciós ösztön, és azért kaptuk hozzá a „kis rózsaszín masnit”, vagyis a szerelmet, hogy még motiváltabbak legyünk gyakorolni. Nyilvánvalóan az utódok érdekében is előnyös, ha egy darabig együtt maradnak a felek. A másik irányzatot képviselik például a vallási teóriák vagy Platón szerelemeszméje, amely szerint a legfontosabb maga a szerelem, a rajongás és a vágyakozás. Ha már Platónt említettük, innen ered a plátói szerelem fogalma, és ez az eszmény bontakozott ki a lovagkori irodalomban is, amelynek lényege a be nem teljesült vágyakozás volt. Ezen nézet képviselői azt vallják, hogy a szerelem az elsődleges, és mivel két ember a szexuális egybeolvadásnál nem tud mélyebben és közelebb kerülni egymáshoz, ezért fontos. Ez tehát a lelkek legbensőségesebb és intim ölelkezése, aminél nem képzelhető el magasabb szint.
A testiség azonban a párkapcsolat szintjén is fontos, hiszen a szexualitás jelenléte különbözteti meg minden más emberi viszonytól, legyen az családi, baráti, rokoni vagy akár munkatársi. Ezáltal lesz más, valami több és speciális.
Képzeletben az első emberpárnak, szerelmespárnak is feltettem az utóbbi kérdést. Szerintem ők így vélekednének a témáról.
Ádám válasza: „Minden egyes kapcsolódásunk Évával maga a Teremtő előtt zajlik, hiszen ő adott nekünk lelket, hogy egyek legyünk a szeretetben. Úgy gondolom, hogy amikor lélek nélkül lennénk együtt, elveszítenénk azt a szentséget, amelyet Isten belénk ültetett. A lélek az, ami közénk fűzi az igazi érzelmeket, mert a szeretet és a lélek az élet forrása, ahogy a folyók vize az Éden kertjét táplálja. Ha testben együtt volnánk, de lélek nélkül, akkor az csupán üres cselekedet lenne, amely nem vezetne harmóniához. Érzelmek nélkül nem látom, hogyan tudnánk valódi egységet alkotni, és attól félek, az elvenné a szívem békéjét, sérülékennyé tenné a lelkemet.”
Éva válasza: „Amikor Ádámmal egyek vagyunk, tudom, hogy a Teremtő lelke is bennünk él, s ettől teljes a mi szeretetünk. Ha a lélek és a szeretet nem kapcsolna össze bennünket, akkor a testünk kapcsolódása is üres lenne, mint a szél a lombok között, amely megérinti az ágat, de nem hagy nyomot. A lélek és az érzelem olyan, mint a kert fái, amelyek gyümölcsöt hoznak; nélkülük nem tudnánk együtt kiteljesedni. Ha lélek nélkül volnánk egyek, az a szívünkben hagyna űrt, s úgy vélem, az a szeretet hiánya miatt idővel elvenné azt a biztonságot, amit Isten elgondolt kettőnk számára.”
Miként válik a partnerek száma az önértékelés mércéjévé? Milyen kötődési minták vannak a szerelemben? Hogy vélekedne ezekről a kérdésekről Rómeó, Júlia, Iluska és János vitéz? Mindez kiderül a Magyar Kultúra magazin 2024/11. számából, amelyben a Hevesi Krisztinával folyatott beszélgetés mellett még számos másik, a lélek témáját körüljáró írás olvasható. A magazinról további információk itt.
Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Kultúra
