?Kora tavaszi este, fekszem az ágyon, nyitva az ablak? ? fogott bele november 12-én, a Kisüzemben tartott könyvbemutatóján az író kötet első darabjának kibontásába. Mert, mint a legtöbb Garaczi-iromány, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Wünsch híd is kibogozásra vár: az olvasónak meg kell dolgoznia az élményért, azért, hogy a versszerűen folydogáló cselekményt a maga teljes egészében befogadhassa. Rendben is van ez így, hiszen maga a való világ is ilyen: kevéssé szimmetrikus, örvénylő káoszából kiragyog egy-egy pillanat.
Mindehhez jó választás volt a könyvbemutató helyszíne is: az érdeklődők családiasan összezsúfolódva, a Kisüzem papagájainak vitatkozása közben hallgathatták Szegő Jánost, a kötet szerkesztőjét, amint az írót a könyvről faggatja. Mint később kiderült, nem egy írás készült a kötetből épp ezen a helyszínen, épp ezek mellett a hangok mellett, ugyanúgy, mint aznap: egy-egy tea vagy egy pohár bor társaságában. Garaczi László legújabb könyve az Egy lemur vallomásai című tetralógia legfrissebb darabja, azoktól mégis különböző, önállóan is lélegző entitás. A Mintha élnél, a Pompásan buszozunk! és az Arc és hátraarc bizonyos értelemben mind más sávon haladt. Ezt teszi a Wünsch híd is, bár a regények alapmotívumai, az általuk felvetett kérdések közösek.
?Azt gondolom, a fontos döntések magukat forrják ki? ? mondta Garaczi László, hozzátéve: a könyv is maga formálódott ilyenné az Arc és hátraarc óta eltelt öt év alatt. Mint elmondta, ő a szövegben rejlő ritmikára, zenére kívánt rátapintani, ráérezni arra, mit kíván az adott szöveganyag. Így született meg aztán a Wünsch híd rövid mondatokból felépülő, prózaversszerűen hömpölygő folyama. ?A szöveg műfajilag nehezen definiálható ? de nem is az én feladatom az, hogy ezt a kategorizálást elvégezzem? ? tette hozzá.
Garaczi Lászlót Radnóti Sándor a magyar kortárs irodalom nagy humoristájának nevezte, a Wünsch híd azonban kevesebbszer nyúl a humor, az irónia, önirónia eszközeihez, vagy akár a szójátékokhoz, mint a korábbi Garaczi-művek. ?Ennek ellenére van itt is humor, csak fáj, hogyha nevetned kell?- fejtette ki az író. Lemur alteregójával ismét a múltat, egy elhagyott, holt időt szeretne feldolgozni. Ez a szeletnyi, emlékezetben újjászülető idő azóta épp annyit formálódott, mint a világ, amely körbeveszi: talán, mint a Városliget Wünsch hídja, funkcióját is vesztette ennyi év alatt.
A szöveg gyerekkoron, házasságon, a katonaság egyre sokasodó hónapjain halad végig, miközben a jövőre irányuló víziókat is felmutat. Az észrevétlenül forduló idő új korszakokat, új életeseményeket hoz, változnak a problémák, változik a politika, megrendülnek a biztosnak gondolt viszonyulási pontok is. ?A lemur-sorozat könyveinek különbözősége ezekről a különböző viszonyulásokról is mondhat valamit?- hangsúlyozta az író.
Amit visszakapunk, az nem feltétlenül a valóság: a realitás csupán a nyersanyag, amely egy hosszú-hosszú pállási folyamaton keresztül a szövegben organikus egységgé áll össze. Ettől lesz a Wünsch híd az, ami: kibontásra váró emlékgombolyag egy alternatív jelenről. Ködbe vesző partjainál valahol megkezdődik egy híd is.
Garaczi László jövőre hatvanadik születésnapját ünnepli, jelenleg épp azon igyekszik, hogy a jubileumi év új könyvet is hozzon. Hogy pontosan mi lesz ez, persze még kérdéses: talán egy novellafüzér, hagyományosabban beszélő, tele humorral, iróniával. De ha mégsem, elolvassuk majd azt is. Hiszen ?holnap is itt leszünk, kezdjük elölről.?
