A leendő Cziffra Központról, a roma nemzetiségi kultúra megismertetésének szükségességéről és egyéb érdekességekről beszélgettünk Balázs János zongoraművésszel.

„Célunk, hogy aki majd bejön, csodálkozzon rá, hogy a roma kultúra nem valami különálló sziget, hanem a magyar kultúra szerves része” mondja Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, a nyolcadik kerületi Tavaszmező utcában pár éven belül megnyíló Cziffra György Oktatási és Kulturális Központ művészeti tanácsadó testületének vezetője.

Milyen nehézségeket látott maga előtt, amikor elvállalta ezt a kihívásokkal teli pozíciót?

Tulajdonképpen hosszú időkre vezethető vissza a cigányság kulturális értékeinek átfogó, rendszerezett bemutatására irányuló szándéka. Ahogy megtudtam, voltak korábbi próbálkozások, amik elé mindig valamiféle akadály gördült. Mostanra sikerült odáig eljutni, hogy ez a célkitűzés egy új intézményben valósulna meg. Egy olyan értékalapú platformot tervezünk létrehozni, ami lehetővé teszi az évszázados együttélés során kialakult roma kultúra megismerését, illetve lehetőséget ad annak megértésére. Tudatosan, rendszerezve foghatja össze és mutathatja be a kulturális értékeket. Ahol a színháztól az irodalomig minden művészeti ág szerephez jut majd.

Azelőtt soha nem vettem részt kifejezetten cigány tematikájú projektekben, mindig a művészetek felől közelítve álltam kiemelt ügyek mellé. Azzal, hogy Cziffráról nevezték el a központot, és küldetésével, szellemiségével egyet tudok érteni, örömmel mondtam igent a felkérésre az Emberi Erőforrások Minisztériumának és Balog Zoltánnak.

A szervezés jelenleg milyen fázisban
tart?

A művészeti tanácsadó testület tagjaival megállás nélkül dolgozunk. Nekünk most egy minden tekintetben új és lendületes koncepciót kell kialakítanunk. A programkínálat segítségével szeretnénk felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyek hozzátartoznak Magyarország kulturális sokszínűségéhez.

Nem cigány központot, hanem olyan intézményt építünk, ahova mindenkit a legnagyobb szeretettel várunk.

Nem titkolt célunk, hogy aki majd bejön az intézménybe, csodálkozzon rá, hogy a roma kultúra nem valami különálló sziget, hanem igenis a magyar kultúra meghatározó része.

A kávéházi cigányzene helyzete sokak
szerint menthetetlen, az Önök tervei közt viszont a műfaj felkarolása is szerepel.

Valóban, a kávéházi zene megmentése az utolsó pillanatban van. Az autentikus és kávéházi cigányzene pár évtizeddel ezelőtt világszinten ismert hungarikum volt. Sajnos azóta hanyatlófélben lévő műfajjá vált. A fiatal roma művésztársadalom egyre inkább elzárkózik a cigányzenész lét továbbvitelétől, pedig nem olyan rég az apáról fiúra szálló tudás családi tradíció volt. Ennek oka a jövőkép hiányában kereshető. Ma már szerencsére van egy-egy a műfaj megmentésére irányuló kísérlet, mint például a Muzsikáló Magyarország néven futó program, ezekből kell több, átfogóbb koncepció. Miért tanuljon manapság bármelyik fiatal cigányzenét, ha utána a megélhetése bizonytalan?

Falakat emelnek, hogy lebontsák az
előítéletek falait. Jól látom?

A központ a maga innovatív, modern stílusával, színességével, programkínálatával szeretne hozzájárulni a társadalom negatív előítéleteinek csökkentéséhez, cigány és nemcigány közt hidat képezni.

A kultúra közelebb hozása reményeink szerint segíthet a közös hangnem megtalálásában.

Idén nyáron elindították az Úton van
a Cziffra Központ című rendezvénysorozatot. Hogy tapasztalta, jól fogadta a
közönség?

Az Úton van a Cziffra Központ projekt terve mindenekelőtt az, hogy személyesen legyünk jelen rendezvényeken és megmutassunk pár elemet abból a koncepcióból, amelyet a majd megnyíló intézmény képviselni fog. A nyári roadshow rendkívül sikeresnek bizonyult, aki részt vett rajta, ízelítőt kaphatott elképzeléseinkből. A programsorozat természetesen folytatódik, hamarosan kisebb településeken mutatkozik be gyerekprogramokkal, képzőművészeti eseményekkel, kézműves szakkörökkel.

Az intézmény ösztöndíjakat is biztosítani
szeretne a tehetségeknek. Mesélne erről?

A pályázati rendszer kiépítése reményeink szerint nagyon fontos szerepet játszhatna majd a központ életében. Mindenképp szeretnénk felkutatni a tehetségeket, kicsit a Snétberger Tehetségközpont mintájára. Itt emelném ki, hogy nem csak a zenei kiválóságok felkutatásában és ösztöndíjhoz juttatásában gondolkodunk. Többlépcsős koncepciót képzelünk el, hogy a fiatal az ösztöndíj lejárta után ne kerüljön kétséges helyzetbe, hanem megtalálja az utat a munkához jutásban, a társadalomba történő sikeres beilleszkedésben.

Fotók forrása: balazsjanos.com