Hímzések a bölcsőtől a ravatalig

A szolnoki múzeum néprajzi gyűjteményét az 1950-es évekbeli, egész Jász-Nagykun-Szolnok megye területét érintő gyűjtések alapozták meg. A textilgyűjtemény azóta folyamatosan gyarapodott fehérhímzésekkel is. 2016-ban került sor legnagyobb gyarapításra, amikor a gyűjtemény egy részben tiszakürti, részben gyomaendrődi kelengye darabjaival szaporodott, már a mostani kiállítás rendezője, Gecse Annabella révén. A 20. században sok nehézséggel küzdő, több raktári költöztetést megélt műtárgyállomány teljes revíziójára 2012 és 2017 között került sor, ekkor megmutatkozott a mintegy kétszáz darabos gyűjteményi egység gazdagsága. A kiállítás - kiegészítve néhány máshonnan kölcsönzött tárggyal - erre az anyagra épül.

A kiállítás látványa két rendezőelv alapján válik szét. Baloldalt sorakoznak a fehérhímzés rövid történetét, készítésének eszközeit és a hímzéstípusokat bemutató tablók. Leírásaikból a látogató elkülönítheti a két nagy alaptípust: a szálszámolás és az előrajzolás után készült hímzéseket, megismerheti azok kivitelezésének tömörített munkafolyamatát, valamint elterjedésük 20. századi állomásait. Bordó anyagra kerültek az eszközök, majd a különböző technikákat képviselő típusok: párnahuzatokon, törölközőkön, zsebkendőkön, szekrénycsíkokon és kisebb ruhadarabokon, végül megjelenik a kereskedelmi kínálat néhány darabja a 20. század különböző évtizedeiből.

A technikák bemutatását célzó oldalt kiegészíti egy kisfilm, amelyben Ország László hímző, a népművészet mestere mutatja be a fehérhímzés eljárásait, öltéstípusait. A film segítségével az öltések tanulhatóak akár gyakorlott hímzők, akár kezdők számára.

A kiállítótér másik oldalának rendezőelvét a fehérhímzéses textíliák funkciója adja. A gyűjtemény legtöbb darabja mindennapi használati tárgy volt. Ezt a kiállítás bölcsővel, vetett ággyal, fehérhímzéses darabokkal teli, nyitott szekrénnyel és egy ravatalt jelképező halotti lepedővel érzékelteti.

A két oldalt elválasztó falon két oltárterítő kapott helyet - jelezve a hímzéstípus szerepét a szent terekben is.

A terem közepe a múzeumpedagógiai foglalkozások helye. Ezek segítségével a múzeumpedagógusok tapasztalati úton, kézbe is adva néhány demonstrációs tárgyat, kicsiket és nagyokat egyaránt megismertetnek a varrás és hímzés eszközeivel, alapjaival. Aki azonban el szeretne sajátítani néhány technikát, kézműves foglalkozás keretében is kipróbálhatja a kiállításban megismert hímzéstípusokat.

A tárlat bejárata mellett a múzeumlátogatók kipróbálhatják a drukkolást, mint munkafolyamatot, így egy egyedi, monogrammal ellátott díszzsebkendővel térhetnek haza, amit otthon ki is hímezhetnek.

A tárlat a Damjanich János Múzeumban december 16-ig látogatható, 2019-ben pedig vándorkiállításként Törökszentmiklóson, Tiszafüreden, Karcagon, Mezőtúron és Makón is bemutatkozik majd.

Forrás: magyarmuzeumok.hu