? Hú, milyen felső! ? kiáltja egy magas, kopasz férfi, ahogy elsuhan mellette egy fekete tüllökkel díszített topot és szoknyát viselő nő.
? Ugyan, ő csak egy három dimenziós tündér ? szól vissza a hölgy kísérője. És már el is vegyülnek a hömpölygő tömegben, amely a fesztivál első napjához képest a tízszeresére duzzadt. A kígyózó kocsisorokból jól lemérhető a völgy vonzereje, bár a rendezvénynek két szépséghibája is akad: elvétve találni csak szemeteskukát és a toalett sok helyen, kerek száz forintba kerül.
Kapolcs főutcáján azonban mindenki tart valamerre, a legtöbben Taliándörögdre, a ?Pillepalack, pilleférj? néven futó pszichodrámára. A fehér művelődési házba alig férnek be a kíváncsiskodók, akiket laza reagge-tánccal próbál feloldani Scherer Péter és Börcsök Enikő. Az egyébként tíz éves pszichodráma produkció kitalálója, Bácskai Juli pszichológus, közhelyekkel szakítja meg a színészek improvizációját. Nem csoda, hogy többen látványosan kivonulnak, unják a káromkodást, a rossz hangosítást és a lötyögést. Néhányan a Klastrom felé veszik az irányt, ahol már a Muzsikás együttes zenél. Az esős idő miatt viszont, csak egy kis sátorban játszanak Gryllusék, a nagyszínpadi produkció elmarad.
Viharos szél és szemerkélő eső ide vagy oda, az emberek jól mulatnak. Napközben például a fantázianevek köntösébe bújtatott helyeken, úgy, mint ?Kőországban?, ahol babakocsis kismamák és apró gyermekek szaladgálnak a kenyérlángos illatú szélben.
? Mit csinál az a néni? ? kérdezi egy szőke hajú kislány, miközben egy balerina jelmezben fetrengő nőt figyel.
? Élvezi a szénakazal közelségét és relaxál ? hangzik a válasz. A közelben pedig egy farmerkabátos fiatal boltol a télapó sapkában ücsörgő alkalmi árussal, aki negyed óra alatt túlad mindenen, még egy rózsaszín habszivacs virágon is. A felhős ég lassan az éjszaka fátylába burkolózik, a ?Csendesben? pedig ?anti-kapolcs? zene szól. Az arcokon látni lehet, hogy fővárosiak, akik vidéken sem tudnak elszakadni a budapesti alternatív szórakozóhelyek atmoszférájától. Kékes-zöld és piros fények villognak, a Goulasch Exotica nevű formáció egyik dj-je pedig pörgeti a zenét. Nirvana alá popzenét úsztat, Parno Graszt fölé latin-amerikai muzsikát lebegtet, és népzenével elegyíti a charleston-t, swinget vagy éppen a drum and bass-t. Hipnotizálja a közönséget, akik hullámoznak, ?ülvetáncolnak?, vagy szőlőzsírral rajzolgatnak szemeket a cseresznyeszínű lakkal lekent asztalokra. Egymásba fonódó párok, ügyetlenül csókolózó huszonévesek és az ötvenes éveiket taposó emberek keverednek a tömegben. A legbájosabb kérdés mégis egy tükörtojásos pólót viselő srác szájából hangzik el: ?Meghívhatlak egy vécére??
