A Tutanhamon kincse kiállításról pontosan tudni, hogy replika. A gyermek-fáraó sírjának és az abban talált kincseknek kópiái láthatók a híres vándorkiállításon, amely járt már Európa számos városában. És milyen az ember: ezt előre tudva a katarzis elmarad. Amit kapunk, az ismeretterjesztés, a barlangfelfedezés kalandos történetének illusztrálása. Annak jó, bár a két filmet akár otthon, kényelmes fotelünkben ülve is megnézhetnénk, de azért hozzátartoznak a teljes történethez. Kár ugyanakkor, hogy a hangsúlyt nem a fáraókra és magára Tutanhamon történetére helyezték, hanem Howard Carter régésznek és a feltáráshoz pénzt nyújtó Lord Camarvonnak kalandos ásatásaira.
A nevezetes esemény 1922. november 4-re esett, azaz a budapesti bemutató szinte napra pontosan az évfordulóhoz illeszkedik. A kiállítás legnagyobb erénye a kincseskamra metszeteinek dimenzionálása: sorra láthatjuk az előkamrát, a sírkamrát a felfedezés pillanatát rögzítő állapotban, a négy koporsót, a kisebb, zsigeri koporsókat és a múmia másolatát is valamennyi kinccsel, amit a feltáráskor megtaláltak. Képet alkothatunk arról a fantasztikus fáraókultuszról, ami az ókori Egyiptom sajátja volt. Mindez persze még hatásosabb lenne, ha valóban egy piramis formájú kiállítótérbe lépnénk be, én valahogy így is képzeltem a replikát. Erre sajnos a Vam Design Center pincerendszere nem ad lehetőséget, bár valóban gyönyörű tér, és illúziókeltő is.
A gyermek, más nyelveken gyakran röviden Tut királyként említett uralkodó ifjú kora miatt semmi hősies tettet nem hajtott végre, utódokat sem hagyott hátra, hírnevét korai és sokáig rejtélyes halálának, illetve pompás sírjának köszönheti. Sokáig úgy vélték, merényletnek esett áldozatul, ám a múmia legutóbbi, sok ország szakértői által elvégzett vizsgálata azt valószínűsíti, hogy leesett egy lóról és csúnya lábtörése elfertőződött. Ez az egyszerű baleset áll a váratlan, ezért rögtönzött, hirtelen megszervezett mumifikálás és temetés hátterében. A kincsek tömegét elnézve az ember csak azon csodálkozik: vajon milyen pompával helyezték volna - nem egészen háborítatlan - nyugalomra, ha idősen távozott volna, időt hagyva a méltó felkészülésre?
