Hírmozaik – október 13.

Hallatta hangját a fotográfustársadalom

Sikeresen lezajlott az I. Fotóművészeti Fórum, amelyen a magyar fotográfiai szakma különböző területeinek képviselői, alkotók, oktatók, közgyűjteményi szakemberek, galériák és szakmai szervezetek képviselői találkoztak, hogy közösen gondolkodjanak a magyar fotográfia jelenlegi helyzetéről és jövőjéről.

A fórum fontos lépés abban, hogy a szakma különböző területeinek képviselői megoszthassák tapasztalataikat, és közösen fogalmazzák meg a legfontosabb problémákat, igényeket és javaslatokat. A fórum egyik leghangsúlyosabb kérdése a Nemzeti Fotóművészeti Múzeum megvalósítása volt. A szakmai álláspont szerint a Városligeti fasorban (az egykori Klösz-villában) tervezett intézmény semmiképpen sem működhet egy másik nagy intézmény (a Szépművészeti Múzeum) tagintézményeként, hanem a magyar fotográfia nemzetközi rangjához méltó, teljesen önálló országos múzeumnak kell lennie, amely a terület teljes spektrumát képes bemutatni.

A felszólalók kiemelték az alkotói egzisztencia bizonytalanságát. Sürgették egy kiszámítható fotóművészeti életpályamodell kidolgozását, amelynek kulcseleme az NKA fotóművészeti kollégiumának/kuratóriumának önállósítása és visszaállítása lenne. Ez biztosíthatná az alkotói ösztöndíjak, kiállítások és nemzetközi rezidenciaprogramok szakmai felügyeletét a pályakezdők és a középgeneráció számára egyaránt.

A tárca által vázolt konkrét lépések: az államtitkárságon belül önálló főosztály alakul három területtel (képzőművészet, iparművészet/dizájn, fotóművészet), amelynek vezetőit nyílt pályázaton választják ki. A főosztály nem közvetlenül pénzt oszt, hanem az átlátható pályázati struktúrák szakmai feltételeit alakítja ki.

A megbeszélés azzal a konszenzussal zárult, hogy a megkezdett folyamatok nem egyszeri alkalomra szólnak: a strukturális megújuláshoz a minisztérium és a szakma rendszeres, intézményesített párbeszédére van szükség.

Kádár lemeze

A Magyar Állami Operaház az 1956-os forradalom 70. évfordulójára két egymást kiegészítő alkotással készül: Novák Tamás Kádár lemeze című áldokumentumfilmje premierjével és a 2016-ban, a 60. évfordulóra készült dokumentumdráma, a Kádár utolsó beszéde felújításával. A produkció október 22. és november 1. között öt alkalommal látható az Eiffel Műhelyházban.

Kádár János hagyatékának aukcióján egy első látásra érdektelen Schumann-lemez is a kikiáltási tárgyak közé kerül. A borítón található különös jelzések, a korong mély barázdái és a feldolgozott Heine-vers azonban különös összefüggésekről rántja le a leplet, ami az 1956-os forradalom utáni megtorlás és az orosz cári család 1918-as kivégzése közötti különös kapcsolatra is fényt derít.

Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész a 2010-es évek végétől jelentette meg a Hitel című folyóiratban Rév Júlia álnéven egy fiktív tényfeltáró dokumentumfilmes „betiltott” alkotásainak forgatókönyveit: a forradalom évfordulója alkalmából az Opera felkérésére most Novák Tamás történész, dokumentumfilm-rendező készített áldokumentumfilmet az álforgatókönyvek egyikéből.

A vetítés után a fikció helyét egy történelmi beszéd veszi át az Eiffel Műhelyházban. 1989. április 12-én Kádár János váratlanul megjelent az MSZMP Központi Bizottságának ülésén. A hatalomból már kiszorult, idős, beteg politikus hosszan, akadozva, olykor nehezen követhetően beszél 1956-ról, Nagy Imréről és a saját felelősségéről. Mondatai hol önigazolást keresnek, hol a múlt eseményeihez térnek vissza, állapota szánakozást keltő. Mintha bűnbánatot tartana – ám a bocsánatkérésig képtelen eljutni: „az az ember” – csak így képes Nagy Imrét megnevezni.

Ezt a különös történelmi dokumentumot Kornis Mihály Kádár János utolsó beszéde című kötetének függeléke nyomán 2016-ban mutatta be az Opera, ugyancsak Novák Tamás színrevitelében.

A Kádár lemeze és a Kádár utolsó beszéde október 22-én, 23-án, 25-én és 31-én, valamint november 1-jén látható az Operaház Eiffel Műhelyházában.

XV. Wine & Violin Hegedű- és Vonókészítők Szalonja

Igazi ünnep a Fonóban november 7–8-án a tizenötödik Wine & Violin Hegedű- és Vonókészítők Szalonja. A jubileumi szalon során ismét itthoni hegedű- és vonókészítő mesterek hozzák el legújabb munkáikat, a határon túlról pedig szerszámkészítő és hangszerlábkészítő mester érkezik. Az ingyenes hangszerkiállítást, ahol a kiállított hangszereket és vonókat kipróbálásra kézbe is lehet venni, mindkét nap borkóstoló kíséri, míg a koncerteken hazai művészek előadásában élvezhetjük a vonós hangszerek sokszínűségét.

Ez a hétvége kiváló alkalom a kézműves hangszerek megismerésére és kipróbálására, a hangszerkészítő mesterekkel való találkozásra, akik az ebben az évben elkészült legújabb hangszereikkel érkeznek. A rendezvény egyik fő küldetése éppen ez, hogy létrejöjjön ez a közös személyes élmény az alkotó és a vonós hangszerek iránt érdeklődő látogatók között.

Idén tizenhat hangszerkészítő mester mutatkozik be, mellettük két vendégkiállító is itt lesz a határon túlról, egy szerszámkészítő és egy hangszerlábkészítő személyében, így a résztvevők nemcsak a hegedű- és vonókészítés, hanem a hangszerkészítéshez kapcsolódó különleges mesterségek kulisszái mögé is betekintést nyerhetnek.

A kiállító borászat az Egly Kézműves Borászat, mely Sümeg szívében, a vár tövében, az ötszáz éves püspöki palota pincéjében kapott otthont. A borkóstoló mindkét nap nyitástól zárásig tart.

Francia irodalmi díjat kapott Proust-fordításaiért Jancsó Júlia

A francia művészeti és irodalmi rend tiszti fokozatával (Ordre des Arts et des Lettres) tüntették ki Jancsó Júlia műfordítót, aki az Atlantisz Könyvkiadó gondozásában megjelent Proust-összkiadás fordítójaként vehette át a hétfői elismerést Franciaországban.

A francia állami kitüntetést a műfordító Proust Az eltűnt idő nyomában című, hétkötetes regényfolyamának fordításáért kapta. Jancsó Júlia harminc évig dolgozott Proust művének magyar nyelvű adaptációján. Az első teljes és egységes magyar nyelvű kiadás 2024-ben jelent meg. Az eredeti mű 1909–1922 között keletkezett, és részletekben látott napvilágot. Az első két kötet 1919-ben elnyerte a francia Goncourt-díjat. A regény központi témája az idő, annak hatása az egyénre és a társadalomra.

A regényfolyamot magyar nyelvre először Gyergyai Albert kezdte el fordítani az 1930-as évektől kezdve. Az első három kötet után Jancsó Júlia folytatta a munkát 1996-tól kezdve, és készítette el a negyedik, az ötödik, a hatodik és a hetedik kötetet. 2017-ben megjelent az ő fordításában a regényfolyam első, 2021-ben a második és 2024-ben a harmadik kötete is. Ez évben Jancsó Júlia a francia elismerés harmadik kitüntetettje, hiszen márciusban Krasznahorkai László a francia művészeti és irodalmi rend parancsnoki fokozatát, míg októberben Tóth Krisztina költő, író, műfordító az állami elismerés lovagi fokozatát vehette át.

Címlapfotó: Gordon Eszter