Egy házibuliban zenéltetek először együtt. A jammelgetésből hogyan fordult komolyra a dolog?
Viszonylag sokáig tartott a kezdeti időszak nálunk. Igazán komolyra akkor fordult a dolog, amikor a dobosunk, Hargita Gabi beszállt a zenekarba. Ezután jelent meg az első nagylemez, ezután kezdtünk el klipeket csinálni, és úgy általában vele érkezett meg az a lendület a zenekarba, amely azóta is tart.
A noizzrock műfajába sorolnak benneteket. Mit lehet tudni erről a stílusról?
Ha valahová sorolni kell magunkat, akkor az inkább csak egyszerűen a rockzene. Egyéb alműfajokkal nem igazán foglalkozunk, az ilyesmit meghagyjuk a mélyen tisztelt zenekritikusoknak. Ez azért is van így, mert hiszünk az állandó változásban és megújulásban, így valószínűleg már a következő nagylemezünk is kicsit más hangulatú lesz, mint az első volt. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a harmadik után már oratóriumot fogunk írni. Ragaszkodunk a gyökereinkhez mindhárman, de lekorlátozni sem szeretnénk magunkat.
Bazaltkockák címmel 2014-ben jelentettetek meg nagylemezt. Tavaly pedig kiadtatok egy EP-t, a Szőrén a borzot, amelyen vendégül láttátok Szűcs Krisztiánt (HS7), Egyedi Pétert (Óriás) és Papp Szabit (Supernem). Milyen volt velük dolgozni?
Zseniális emberek mindhárman, ezer éves cimboráink a pesti éjszakából, öröm volt velük a munka, és büszkék vagyunk rá, hogy a nevüket adták a dologhoz! Külön érdekesség, hogy Krisztián és Szabi esetében ők az eredeti Soerii&Poolek-dalok előadói is, úgyhogy nem volt számukra teljesen idegen a feladat.
A feldolgozások sem állnak távolt tőletek, Ganxsta Zolee és a Kis Pál és a Borz számait is megzenésítettétek, amelyekből a korábbi számokkal együtt szintén született egy új kiadás. Kiket hallgattok, kiket szerettek?
Ha teljesen őszinték szeretnénk lenni, akkor azért el kell, hogy mondjuk: leginkább a saját dolgainkkal szeretünk foglalatoskodni. Az összes eddigi feldolgozásanyagunk felkérésre született, és hát valljuk be, hallatszik is rajtuk, hogy eléggé kiforgattuk a dalokat az eredeti verziókhoz képest. Valaki ezt nehezményezi, de abban semmi izgalmas nincs számunkra, ha ugyanazokat a hangokat eljátsszuk torzított gitárokkal és csépelős dobbal. Szeretjük ilyen esetekben úgy formálni az adott dalt, hogy annak, aki esetleg nem ismeri az eredetit, úgy tűnjön, mintha egy Uzipov-számot hallana.
Kiket hallgatunk? Elég sok zenét megeszünk, a közelebbiek közül például Grand Mexican Warlock, Apey & The Pea, Óriás. Távolabbról QUOTSA, RATM, Queen, ACDC, Triggerfinger és így tovább.
Fekete neked:
Egy korábbi interjúban arról meséltetek, hogy fontosnak tartjátok a magyarul éneklést. Miért érzitek így?
Igazából ez inkább kényszer, mint szándékos elhatározás. Egyszerűen ezen a nyelven forog az agyam, így születnek a gondolataim. Egy szöveg akkor lehet jó, ha őszinte és szívből jövő. Ettől függetlenül ez nem jelenti azt, hogy elzárkózunk attól: a későbbiekben esetleg angol szöveggel is elkészüljenek a számaink, de ez még csak elméleti szinten merült fel.
Milyen lehetőségeket reméltek a Cseh Tamás Programtól?
Nagyon bízunk benne, hogy a program olyan löketet ad a zenekarnak, amellyel kissé felgyorsíthatunk bizonyos folyamatokat. Olyan lehetőség, amelynek segítségével nemcsak az elképzeléseinknek megfelelő második nagylemezt tudunk majd letenni az asztalra, de olyan hallgatókhoz is eljuthatunk a médiafigyelem által, akikhez különben csak nagyon nehezen tudnánk. Az egész kezdeményezés nagyon pozitív, segít benne, hogy kicsit újra előtérbe kerüljön az élőzene a kertévés, tehetségkutatós, díszcsomagolásba rejtett semmihez képest.
Nem régen a NOWmagazin főzős műsorra invitált benneteket, ahol Uzipov-féle zúzapörköltet készítettetek. Jól sikerült?
A pörkölt hibátlan volt!
Hol terveztek megmutatkozni a nagyobb nyilvánosság előtt? Milyen koncertekre, fesztiválokra szeretnétek eljutni idén fellépőként?
Egyelőre a második nagylemez stúdiómunkálataival vagyunk elfoglalva, tavaszra szeretnénk vele elkészülni, valamint egy új klippel is minél hamarabb kijönni. A lemezbemutató és a fesztiválszezon egyelőre még szervezés alatt áll, de reméljük, eljutunk az összes fontos helyszínre idén is.
A kedvem véget ért:
Végh Nóra
