A szobrok a Kunsthaus Dahlem nevű berlini kiállítóhely − a nácik által Arno Breker számára műteremként emelt épület − udvarán kerültek elő még augusztusban. Egy 90 centiméter magas szoborról az intézmény munkatársai egykori fényképek alapján megállapították, hogy a művész Romanichel című, 1940-ben keletkezett szobra. A fehér márványból faragott fejszobron egy kisebb sérülés látható, amely a kutatók szerint valószínűleg már a földbe kerülésekor rajta volt. Talán amerikai katonák ásták el a világháború végén. A másik − hasonló stílusú, ugyancsak életnagyságúnál nagyobb − fejszobor esetében még kutatják az alkotó kilétét, bár valószínűsítik, hogy az is Breker munkája. Az azonosított mű egy fiatal cigány férfit ábrázol, akivel a szobrász 1920-ban találkozott Párizsban, s akinek feje annyira elbűvölta a művészt, hogy többször is kifaragta. Nem tudni, hogy Breker miért formálta meg újra a férfi fejét 1940-ben, amikor a cigányság már üldözött kisebbségnek számított a náci Németországban. A szobrokat január 15-ig egy kiállításon mutatják be a dahlemi Kunsthausban. Előkerülésük annak köszönhető, hogy járdaépítés közben a szokásos 50 centiméternél mélyebbre ástak le az alapozáshoz.
Kiemelt kép: Wikipedia
