Bár a MÁV-val kapcsolatban sokunknak van negatív élménye, szívesen felszállnánk azonban arra a vonatra, amelyen hőseink utaznak, mert önmegismerésbe tartanak a kalandjaik. Kritika a Soltis Lajos Színház Magyar Álomvasutak című előadásáról.

Két menyasszony elillan az esküvőjéről. Géber Nóra és Padla Márta nem mondhatja többet a sokat hangoztatott tételt, miszerint az élet máshol van, mert innentől kezdve az ő térfelükön pattog a labda. Csak a cseles szökevényeken múlik, hogy mihez kezdenek életük esélyével. A hirtelen ötlet megvalósítása adta szabadság és függetlenség azonban még az addigiaknál is nagyobb felelősséget ró a renitens lányokra. Nem csoda, hogy óvatosan kezdik tervezni a közös jövőjüket, hiszen szorongva-félve gondoltak a szülésre és az egész életre szóló elköteleződésre.

A lazán összefüggő jelenetfüzér helyszíne a vasúti kocsi. A celldömölki Soltis Lajos Színház Magyar Álomvasutak című profán revüjében a vonatfülkékben utazva a karakterek az álmok világa után a realitással szembesülnek.

A valódi utazás nem a síneken tart a célállomásig. A szereplők útja önmagukhoz vezet, ez szükséges életük folytatásához.

Hétköznapi hőseinknek a titkos motivációk és vágyálmok rózsaszínéből kilépve a valóság kényelmetlen talaján kell(ene) boldogulniuk. A szituációk magukban hordozzák az újrakezdést. Azonban azt, hogy elindulnak-e ezen az úton, már a publikum fantáziájára bízzák az alkotók. A krimi, a társadalmi szatíra elemei éppen úgy felismerhetők a Magyar Álomvasutak jeleneteiben, mint az amerikai romantikus filmek paródiája.

Bora Levente szövegkönyve jókedvű szkeccsek gyűjteménye. Az élő zenei kísérettel előadott dalok erősítik ezt az érzést. Ha azonban megkaparjuk a könnyed felszínt, előtűnnek olyan sokunkat érintő témák, mint a család hagyományos szerepei, a közélet visszásságai vagy éppen a szomszédunkban dúló háború.

A négy színész (Kőszegi Mária, Boznánszky Anna, Jobbágy Kata és Bora Levente) szépen énekel, és változatos szerepeket játszik. A tisztaságmániát, a szerelem- és pénzéhséget célzó poénok körvonalazzák a gyarló ember sziluettjét. Ennél a pontnál a kelleténél többször áll meg az előadás lendülete, hiszen az előbbiek a várhatónál ritkábban kapnak társadalomkritikai élt. Ellenpélda a Politikusok című rész. Az eltulajdonított közpénzen marakodva osztozkodó törvényhozók jelenete a közéleten aggasztóan eluralkodó korrupcióval szembesít bennünket.

Ötletesek a dalszövegek. A verssorok jellegzetes nézőpontot működtetve mutatják a boldogságra vágyakozó embert, vagy, ami még nagyobb bravúr, a prózánál találóbban fogalmazzák meg a szituáció lényegét.

Az alábbiak a jelenkor magyar politikai atmoszféráját célozzák meg és trafálják kegyetlenül telibe. „Négy elemit nagy kínnal kijártam, eszem nem kínoztam hasztalan. / Ami szükséges egy honatyának, az nekem a kisujjamban van. / Jól tudok szavazni, helyeselni, és az ordítás az elemem. / S legfőképpen akármit lenyelni, mit feltálal a pártfegyelem.”

A Magyar Álomvasutak Bora Levente rendezésében elsősorban a színésznőknek ad hálás lehetőséget. A női karakterek, még akkor is, ha átmenetileg el is bizonytalanodnak, összességében erősek és határozottak. Az állhatatos Frikk Magdolna az életcélja elé tornyosuló társadalmi elvárások ellenére mozdonyvezető lesz. Erzsébet szerelmet szeretne, és nem habozik tenni azért, hogy felhívja önmagára leendő kedvese, a kalauz figyelmét. A szerencsétlennek és esetlennek látszó Timi megszerzi a pénzt a ravaszabbnak tűnő vetélytársaitól. A férfi tehát alkalmazkodni kénytelen, hogy képes legyen lépést tartani a domináns féllel.

A Soltis Lajos Színház zenés kabaréjának friss és magával ragadó a humora. A MÁV-val kapcsolatban sokunknak van negatív élménye. Szívesen felszállnánk azonban arra a vonatra, amelyen hőseink utaznak, mert önmegismerésbe tartanak a kalandjaik. Igazi esztétikai erősségként a 21. századi nő szerepének változó helyzetét vizsgálja a Magyar Álomvasutak, amely felhőtlen kikapcsolódást kínál.

Az előadás színlapja a Soltis Lajos Színház honlapján.

Fotó: Benkő Sándor