A márciusban nyitott, extravagáns Hard Rock Hotel Budapest legnagyobb luxuslakosztályában állunk a festménye előtt, amely kifejezetten ebbe a térbe készült. Korábban is teljesített már ilyen jellegű felkérést?
Hotelnekmég sosem vállaltam ilyen munkát. Nagyon megtisztelő, hogy a tulajdonosok az én festményemmel akarták erősíteni a hely miliőjét, hiszen a szálloda híres zenészek olyan relikviáit őrzi, mint Prince élénklila műszőrmekabátja, Freddy Mercury kézzel írt levele vagy John Lennon jegyzetfüzete. Persze a festmény egészen más: ez kifejezetten a Hard Rock Hotel Budapest számára készült, és az alkotói munkát szoros együttműködés előzte meg. A készítése előtt több alkalommal is ellátogattam a szülőhazámba, Magyarországra, hogy alaposabban megismerjem a különleges környezetet, ahova ezt a munkát készítettem. Számomra ebben áll a festmény különlegessége.
A kép street art jelenetet ábrázol Radics Béla nevével és az Ivan & The Parazol együttessel. Miért választotta az említett zenészeket?
Nagy tisztelője vagyok Radics Béla életművének. Tehetséges zenésznek tartom, aki idő előtt távozott. Ugyanakkor fontos volt, hogy a múlt mellett megfessem a jelent is, méghozzá egy olyan zenekarral, akik dinamikusak és kreatívak, akárcsak maga a Hard Rock Hotel Budapest.
A zenei témán kívül szóba sem került más?
Így hódolok a festészet melletti második szenvedélyemnek, a zenének. Ne kérdezze, miért, a választ a gyerekkori emlékeim közt kell keresni. Hároméves koromban kezdtem rajzolni, hétéves voltam, amikor az általános iskolai tanárom felfigyelt a tökéletes hallásomra. A szüleim hegedűtanárhoz vittek, ahol beigazolódott a zenei képességem, majd nekem szegezték a kérdést, hogy festészet vagy muzsika. Gondolkodás nélkül az elsőt választottam.
Sosem lettem zenész, de a rock világa mindig közel állt hozzám. Fiatal művészként sok koncertre jártam, így találkoztam az R-GO együttessel is, akiket nagyon megszerettem, ezért felajánlottam Szikora Robinak, hogy lemezborítót készítek számukra. A baráti gesztusból közös munka lett, a banda lemezkiadója pedig felismerte a zenei nyitottságomat. Emiatt kezdtem a pályámat borítótervezőként. Dolgoztam a Hungáriával, a Dolly Rollal, Aradszky Lászlóval, sőt Tina Turnerrel is – bár neki csak fotóztam. Ezek után indult be a festői karrierem. Mondhatnám azt is, hogy a zenei képekkel kezdődött az utam, és több mint harminc év után visszatértem a rockhoz.
Erről a harminc évről akartam kérdezni. Festményeit a világ minden pontján ismerik, az összes kontinensen volt már kiállítása, a leghíresebb galériák kapkodnak ön után. Ennyi siker után emlékszik még a kezdeti nehézségekre?
A sikert nem csupán a nagy nevek jelentik, hanem a függetlenség is.
Büszke vagyok rá, hogy soha nem engedtem a híres galériák nagyvonalú felajánlásainak, és megőriztem azt az őszinte művészetet, amit a képeim tükröznek. Minden egyes munkám azt a valóságot tükrözi, amiben élek. Amikor például felelevenednek bennem a gyerekkorom emlékei, visszanyúlok az Afrikában töltött évekhez, ahova tudós édesapám munkája miatt költözött a családunk – a művészetemben ezért használom olyan gyakran az élénkpiros és a kék színt. Máskor a magyar gyökerek jelennek meg előttem, és akkor az erdélyi felmenőim miatt idős emberek portréit festem meg. Mindig is így dolgoztam: a fejemben élő képeket viszem fel a vászonra.
A kérdése jogos, hiszen a kezdetekkor nagy kockázatot vállaltam ezzel a szabadságtudattal. Friss voltam a szakmában, a kísérletező képeim miatt az egyetemről is ki akartak rúgni, majd kapcsolatok nélkül készítettem a festményeimet, és csak reméltem, hogy sikerrel járok. Évekig éltünk így a családommal. Több cégnek vállaltam grafikai projekteket, hiszen a megélhetés volt a tét.
Az említett magyar portrék nagyon híresek lettek külföldön. Jól tudom, hogy a sorozatot felvásárolták?
A legtöbb sorozatom gyűjtők tulajdonában van. Nagyon kevés képet őrzök otthon. Az említett festmények java annál a japán gyűjtőnél van, aki 25 éve Picasso- és Anton Molnár-képeket vásárol.
Egy figurális festő a 21. században Párizsban… Sosem akart absztrakt képekkel foglalkozni?
Ezt kérdezték Balthustól is az 1950-es években. Már akkor régimódi volt a figurális festészet. Ezt ő maga mesélte nekem. Hogy mit válaszolt az újságírónak hetven évvel ezelőtt, nem tudom. Az én válaszom az, hogy a figurális képekkel tudom a legjobban kifejezni a mondanivalómat, ezért maradok a hagyomány mellett. Véleményem szerint a portré képes úgy működni, mint a zene: minden alkalommal, amikor újra befogadjuk a művet, valami új élményt fedezünk fel benne. Ugyanakkor több absztrakt festményt is készítettem az elmúlt években, amiket szintén önazonosnak tartok. Azokat a pályatársaimat pedig tisztelem, akik nonfiguratív, absztrakt műveket alkotnak.
Mikor láthatjuk a híres festményeit a magyar galériákban?
Rossz hírem van! Csak új festményeket viszek kiállításra. Minden tárlatra más képanyaggal érkezem, ezért gyakran évekig készülök a bemutatókra. Mást szeretnék megmutatni Párizsban, New Yorkban, Szingapúrban és Budapesten. Legutóbb két éve állítottam ki a Vigadóban. Hogy legközelebb mikor jövök, sajnos nem tudom megmondani, de azt fontosnak tartom, hogy
az itthoni tárlataim a legfontosabbak, hiszen itt a szülőhazám közönsége a publikum.
Évekig készül egy kiállításra?
Sokat dolgozom a festményeimen, naponta 12 órát. Nagyon szigorú életmódot folytatok. Régi technikával, az úgynevezett vékony réteges módszerrel festek, ami időigényes folyamat. Ezzel is szeretném megadni a műveimnek a tiszteletet. Minden alkalommal, amikor egy fehér vászon előtt állok, átjár az izgalom: vajon sikerülni fog a kép? Látja, milyen bonyolult minden kép útja! Emiatt nem meglepő, hogy fél évvel előre mindig pontosan tudom, milyen beosztás szerint telnek majd a napjaim. De ez nem jelenti azt, hogy bezárkózom az elefántcsonttoronyba. Én is ugyanúgy élem az életemet, mint mindenki más. Már csak ezért is jó itt ülni a Hard Rock Hotel Budapestben, és interjút adni önnek vagy találkozni az Ivan & The Parazol tagjaival. Hiszen erre az időre is kiszakadok a mindennapokból. Ameddig vissza nem érkezem Párizsba, az otthoni műhelyembe.
Fotók forrása: Hard Rock Hotel Budapest
