Amikor időkapszulát állítunk össze, több szempontot is mérlegelnünk kell. A levélíráshoz hasonlóan erre vonatkozóan is az a legfontosabb, kinek szóljon az üzenetünk. Jövőbeli önmagunkat szólítsuk meg, vagy családtagjaink, esetleg idegenek legyenek a címzettek? Mikor érjen a küldeményünk célba? Választhatunk fix dátumot, adott élethelyzetet, például olyan időszakot, amikor minden kilátástalannak tűnik, vagy az első gyerek születését, esetleg a szerencsés megtalálóra bízhatjuk az időkapszulat sorsát.
Üzenetünk hordozója többféle lehet. A klasszikus elásott dobozon túl időkapszulának minősül a palackposta is, és időzített ímélt is küldhetünk magunknak. Az utóbbi esetében a titokzatosság kissé háttérbe szorul, mivel az üzenetünket bármikor megnézhetjük és módosíthatjuk.
A kézzelfogható időkapszulánál maradva vegyük sorra, mi kerülhet bele. Az extrém megoldások kedvelői betontömbökbe vagy kőládákba rejtik az üzeneteket, de most maradjunk a minden háztartásban fellelhető, légmentesen zárható műanyag doboznál. Ebbe lényegében mindent belerakhatunk, ami számunkra fontos és nem romlékony.
Érdemes időt szánni annak átgondolására, hogy mi az, ami a jövőbeli megtalálót érdekli. Minden tárgy esetében indokoljuk meg, miért választottuk, mert így nemcsak tárgykupacot hagyunk a jövő számára, hanem érdekes gondolatmenetet is. Bagatell ötletnek tűnhet pénzt elrejteni, de ma is mennyi emléket idéz fel egy-egy papír kétszázas vagy kétforintos! Hírek, helyi és országos napilapok, újságkivágások, képernyőképek, legnépszerűbb szerzők, művészek is az időkapszulába kerülhetnek, és apró emlékeket, buszjegyeket, mozijegyet, játékokat is beletehetünk.
A pandémia idején népszerű volt időkapszulát készíteni, mivel ez a tevékenység minden korosztályt remekül lekötött. A rendkívüli időszak tárgyi emlékei is különlegesek: a vonatjegyek mindenkit maszkviselésre szólítottak fel, és boltok kirakatában még ma is találkozhatunk távolságtartásra buzdító üzenetekkel.
Fontos tudatosítanunk, hogy minden időszak rendkívüli, egyszeri és megismételhetetlen.
Írhatunk levelet, beszámolva arról, mi történt velünk, hogyan érezzük magunkat, milyen körülmények között élünk, mit várunk a jövőtől. Jóslatokba is bátran bocsátkozhatunk. Tippeljük meg, mi lesz öt, tíz, húsz év múlva! Hány szócikk lesz a Wikipédián, hányan élnek a Földön, mennyibe kerül egy finom kávé (lesz-e kávé egyáltalán?), milyen járművekkel közlekedünk a jövőben? A régi sci-fik extrém módon láttatták a jövőt, a mi jelenünket, ezért biztosan azt is szórakoztató lesz majd látni, hol tart a világ, amikor a kapszulát kinyitjuk.
Játsszunk el a gondolattal, hogy mi az, amit a jövőnek megőriznénk, de nem kézzelfogható. Milyen illatot, hangot, hangulatot zárnánk időkapszulába? Minden érzékszervünknek hagyjunk nyomot! Kerülhet a kapszulába csokoládé csomagolása, adathordozó kedves zenéinkkel, filmjeinkkel (bízzunk abban, hogy le tudjuk majd őket játszani), divatos anyagokat, az év színét (a Pantone például a barackszínt választotta 2024-re), de tehetünk a dobozba nem romlandó élelmiszert is, például mézet.
Az ember tragédiája falanszterjelenetében is szerepel időkapszula: ott múzeumban őrzik a jövőnek az összes kihalt állatot és elpusztult növényt. Egy kis dobozba nem fér el az egész állatvilág, de néhány préselt virágot mi is elrakhatunk emlékbe. Bátran használjunk szlengkifejezéseket, sőt listába is szedhetjük őket, hiszen minden korról sokat elárul a nyelvi környezete. Ötven-hatvan évvel ezelőtti filmeket nézni vagy ifjúsági könyveket olvasni szórakoztató. Olyan benyomást keltenek, mintha az előző generációk teljesen más nyelvet beszéltek volna.
Ha épségben szeretnénk tartani az időkapszulánkat, érdemes minden tárgyat egyenként vízhatlanná tenni, zacskókba csomagolni. Így nem tűnik el az írás, és remélhetőleg penész sem éri majd a tárgyakat. A dobozt érdemes ragasztószalaggal körbetekerni. Mindenképpen írjuk rá, mikor zártuk le, és szerintünk mikor bontsák ki. Ha magunknak címezzük, időzítsünk emlékeztetőt. Azt, hogy milyen eszközöket használunk majd a jövőben, ma még nem tudhatjuk, de például a Google naptára nem eszközfüggő, vagyis a fiókunk akkor is megőrzi az információt, ha más telefonról vagy laptopról jelentkezünk be. Minden időkapszula legnagyobb kockázata az, hogy elfelejtkeznek róla, így érdemes időről időre emlékeztetőt írni róla magunknak.
A megfelelő hely kiválasztása a legfontosabb. A kalandosabb természetű kincsvadászok kültéren is elhelyezhetik, ez esetben fontos online vagy offline térképen feltüntetni, hol ástuk el. Az sem árt, ha a helyi könyvtár, közösségi intézmény vagy újság tud róla. A beltéri elhelyezés biztonságosabb: egy ház fala, padlása vagy a szekrény mélye sokáig megőrzi az emlékeket.
Bátran vágjunk bele az időkapszula-készítésbe, hiszen minden időszakról van mit mondani. Jövőbeli énünk és az utókor pedig egészen biztosan hálás lesz a rábízott emlékekért.
2123 – „Az idő igaz”
2023-ban ünnepeltük Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi bicentenárium zárásaként egy időkapszulát helyezett el Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet a tricentenárium évében, 2123-ban nyit majd ki a múzeum akkori főigazgatója. Az időkapszulát Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vette át. Az időkapszulába egy könyvet zártak be, melyben Petőfi versei mellett ma is élő költők művei olvashatók. A kézirat címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. A projekt megvalósítója a Petőfi Kulturális Ügynökség.
Fotó forrása: Shutterstock
