A filmeket körülbelül az 1950-es évekig többnyire fekete-fehérben láthatta a közönség, annak ellenére, hogy már a század elején is kísérleteztek a színes film előállításával. A francia Georges Méli?s például számos filmjét kifestette kockáról kockára. A tízes években pedig Charles Pathé, a híres francia filmgyáros önálló filmfestő műhelyeket tartott fenn. Az ő szabadalma volt az úgynevezett ?au pochoir? módszer is, melynek nyomán a fekete-fehér film kapott egy egységes alapszínt. A némafilm korában ezenkívül ismerték a virázs technikát, vagyis a virazsírozást ? ?mely a kész kópia egyes részeinek kék, barna vagy vöröses színre való megfestése? ?, az árnyékolást ? ?ilyenkor az emulzióban lévő ezüstöt helyettesítették színes fémsóval? ?, illetve a maratást ? ez az árnyékolásnak egy változata. ?E színezési eljárásokat természetesen kombinálni is lehetett egymással, és ezeket a módszereket használta a némafilmek többsége, noha a színes filmet forradalmasító eljárások alapelveit már a ?20-as években kidolgozták.?
?Az első, valóban színérzékeny emulziót ? egy duális, két színen alapuló rendszert ? az Eastman Kodak már 1915-ben kifejlesztette?, úgy hívták, Kodachrome. Továbbá volt egy másik eljárás is, a technikolor, amellyel már 1922-ben készült film. Ez utóbbi eljárás azonban drága és nehézkes volt, ezért a gyártók sokáig ódzkodtak az elterjesztésétől. Azt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy a ?20-as, ?30-as évek fordulóján számos olyan film készült, melyben található egy vagy több színes jelenet. Ilyen volt az 1930-as A jazz királya, valamint a ?36-ban készült Broadway Melody is. Ebben az időszakban teljes egészében színes filmet elsősorban a Walt Disney forgatott, valamint azok a stúdiók, melyek előnyben részesítették a kosztümös filmeket. És most, hogy eljutottunk a teljes egészében színes film kifejezéshez, nézzük is meg, mely alkotás volt a legelső a sorban: az 1935-ös Hiúság vására című nagyjátékfilm.
Ez a mozgókép a már említett technikolor eljárással készült, melynek lényege, ?hogy egy speciális felvevőgép egy, a lencse mögött elhelyezett, és a fénysugarakat felbontó prizma segítségével ? a három alapszínnek megfelelően ? egyszerre három különböző negatívra exponál. Az így nyert mindhárom negatívot előhívják, majd a másolás során a felvételeket egyetlen szalagon egyesítik.? Az igencsak költséges technikolor eljárást a későbbiekben a német Agfa cég által 1939-ben kikísérletezett Agfa Color, majd az ebből továbbfejlesztett, 1950-ben megjelent Eastman Color eljárás váltotta fel. ?Mindkettő egyetlen filmszalagon egyesíti a három ? más-más alapszínre érzékeny emulzióréteget.? A színes filmek száma az Eastman Color eljárásnak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt, ám a színes film széleskörű elterjesztésére az amerikai és nyugat-európai háztartásokban tömegesen megjelenő televízió kényszerítette rá a filmgyártókat az ötvenes években.
A korabeli televíziókészülékek fekete-fehérek voltak, ezért a filmstúdiók úgy látták, csak akkor képesek felvenni velük a versenyt, ha színes, látványos filmekkel rukkolnak elő. Megkezdődött tehát a nézők figyelméért vívott verseny, a ?technikolor csata?, vagyis Hollywood harca a televíziókészülékekkel, mely a Sámson és Delila című történelmi filmmel indult 1949-ben. Ennek kapcsán fontos megjegyeznünk, hogy a negyvenes évek elején készült amerikai filmeknek csak körülbelül tíz százaléka volt színes, 1955-ben viszont már több mint a fele.
Magyarországon 1947-ben forgatták az első színes filmet, mely nem más, mint Nádasdy Kálmán és Ranódy László Ludas Matyi című alkotása. (Az első színes részleteket tartalmazó játékfilm azonban már 1941-ben elkészült: ez Radványi Géza A beszélő köntös című munkája volt.) A televízió megjelenése azonban nemcsak Amerikában, hanem természetesen nálunk is hatással volt a színes film elterjedésére: 1953-ban, a kísérleti televíziózás beindulásának évében például egy híján (ez az egy az Állami áruház volt) minden magyar film színes technikával készült.
A nyolcvanas években a számítástechnika új perspektívákat nyitott a színes film számára. Egymástól függetlenül két amerikai cég, a Color System Technology, illetve a Colorisation Inc. is kidolgozott egy olyan eljárást, amely számítógép segítségével lehetővé tette fekete-fehér filmek színes változatának elkészítését. ?A számítógép minden egyes képkockát letapogatott, digitálisan tárolta a kép jellemző információit, majd színesben összeállította a filmet.? Az egyik első digitálisan kiszínezett film Michael Curtiz (Kertész Mihály) 1942-ben készült Casablancája volt, melynek egyébként minden további nélkül elkészülhetett volna már az eredeti verziója is színesben.
Tóth Eszter
Forrás: Oxford Filmenciklopédia/Film- és médiafogalmak kisszótára
