A Hajógyár és az A38 Hajó Zene x Mozgásművészet című eseménysorozatát azért hozták létre, hogy segítsék a magyar zenészek és táncosok együttműködését és gazdagítsák a színpadi produkciók látványvilágát. Különböző táncművészeti stílusok, például a kortárs és a neoklasszikus tánc fúzióját mutatják be klasszikus élőzenei kísérettel.

Ezúttal Kancsó Luca, Safranka-Peti Zsófia és Dávid Patrik táncművészek gondoskodtak a neoklasszikus és a kortárs tánc összefonódásáról, akiket Csernovszky „Bélassus” Márk (Szagos Hörigekkók) zongorajátéka és a kortárs zene egyik legprogresszívebb előadója, MsMatis kísért. A performatív fúziót Grecsó Zoltán, az estek házigazdája és Kozma Attila, a Miskolci Balett vezetőjének beszélgetése zárta.

A táncos improvizációkkal gazdagított est középpontjában ez alkalommal a „Hogyan nézzünk táncot?” kérdés állt.

Ez a kérdés a legtöbb olyan átlagember számára felmerült már, aki valaha is látott kortárs táncelőadást. A táncelőadások ügyében tele vagyunk kételyekkel. Például nem értjük a nyelvüket. Bonyolultak, túl elvontak, absztraktak, nem tudunk velük mit kezdeni, hiszen nincs szöveg, narráció: lényegében magunkra vagyunk hagyva. Ha pedig ezek ellenére mégis megpróbáljuk megfogalmazni a látottakat, biztos, hogy pontatlanok leszünk. Mi marad hát? Továbbra is valami nehezen értelmezhető, amit szinte képtelenség megfejteni,

pedig a táncelőadások nézése közben az ember pontosan tudja, érzi, hogy mennyire ősi, emberi, közvetlen az, amit lát, amiben kvázi része van, és mégsem tudja szavakba önteni.

Safranka-Peti
Zsófia azt mondta, nem feltétlenül kell érteni, elég érezni a táncot, különösen
a kortárs előadásokat. Amit a színpadon improvizáltak, egymásra figyelés,
egymás reakcióira, energiáira adott testi válasz volt. Csakhogy ezzel az átlag
néző még mindig nincs közelebb ahhoz, hogyan tudja egyrészt befogadni, másrészt
a saját nyelvére lefordítani a látottakat, ráadásul a klasszikus tánc konkrét
lépésekből áll, míg a kortárs tánc teret ad a kísérletezésnek, a kreativitás
megélésének.

Grecsó Zoltán szerint a kulcs az, hogy a nézőnek egy táncelőadással ugyanúgy meg kell küzdenie, mint például egy képzőművészeti alkotással. Ezen már ott, az esten elgondolkodtam. A feladat a táncra vonatkozóan azért lehet nehezebb, mert míg egy festmény befejezett műnek tekinthető, a tánc, főleg egy improvizáció esetén a moston van a hangsúly: élő dolgot látunk folyamatában kibontakozni. Mire az ember meg tudná fogni a látottakat, már ki is csusszannak a kezei közül.

A kortárs tánc definíciója is folyamatosan változik.

A táncosok mind egyetértettek Grecsó Zoltánnal, amikor arról beszélt, hogy a nézőnek a történtekkel kell sodródnia, és nem feltétlenül szükséges fogalmakkal alátámasztania a látottakat. Ehhez azonban mindenképpen ki kell lépnie a komfortzónájából: ki az ismeretlenbe, az addig meg nem tapasztaltba. Ami annyira nem egyszerű, mondta Kozma Attila, a Miskolci Balett művészeti vezetője. Szerinte sem könnyű feladat a közönséggel megértetni, hogy ha kortárs táncelőadást néznek, a darab mondanivalóját nem fogják tálcán megkapni. Még akkor sem egyszerű a befogadás feladata, ha egy táncelőadás adott, a nézőkkel előzőleg ismertetett témára épül, hiszen a tánc, a test sokkal absztraktabban beszél el egy történetet. A nézők olyan rejtvénnyel találják szemben magukat, amihez nincsenek alapvető megfejtési utasítások, és maga a feladvány sem feltétlenül megoldásközpontú.

Na de hogyan nézzük a táncot, hogyan közelítsünk hozzá nézőként, ha a szakemberek is azt erősítik meg, hogy ez az érzések és érzetek művészete?

Az esten elhangzottak és számos táncelőadás megnézése után úgy gondolom, az embernek nincs más választása, mint nyitottnak lenni az érzéseire, amiket a táncelőadás hív elő belőle. És ne feltétlenül a szókészletével vegye fel a küzdelmet egy előadásnál, hanem hallgasson inkább az ösztöneire, próbáljon meg arról gondolkodni, hogy ő maga hogyan jelenítene meg, ábrázolna a testével bizonyos érzéseket, gondolatokat, és máris észre fogja venni, mi mindenre és mi mindenre nem képes a teste. És ehhez még az is hozzájöhet, hogy hogyan reagálna, ha nem szavakkal, hanem vizuálisan, mozdulatokkal kellene kifejeznie a gondolatait. Hiszen a táncosok sem tesznek mást, mint hogy a legalapvetőbb dologgal, a testükkel kommunikálnak, zárta szavait Grecsó.

És hogy ki ne jöjjünk a táncnézés gyakorlatából, ajánlok néhány olyan közelgő táncelőadást a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetekről, amikre én is ellátogatok.

Recirquel Társulat: I, április 15., 16.00, Müpa
Magyar Állami Népi Együttes: Kivirágzott keresztfája, április 17., 19.00, Müpa

Circa: Sacre, április 17., 19.00, Müpa

Magyar Nemzeti Táncegyüttes: A hűtlen feleség, április 21., 19.00, Miskolci Nemzeti Színház

Győri Balett: GisL, április 22., 19.00, Miskolci Nemzeti Színház

Szegedi Kortárs Balett: Concerto/Vadak/A szent, április 22., 19.00, Szegedi Nemzeti Színház

További információkért és programokért látogasson el a Bartók Tavasz hivatalos weboldalára.

Fotók: Bartók Tavasz/A38/Gündüz Attila