Akvarellek, tusfestmények, szénrajzok, litográfiák és szitanyomatok tanúskodnak azokról a művészeti impulzusokról, amelyek Nyugat-Európából szivárogtak be a vasfüggöny innenső oldalára. A kiállítás Molnár Sándor és a Zuglói Kör fiatal művészei, valamint a rájuk ható francia absztrakt művészek korabeli grafikáiból válogat. Rámutat azokra a vizuális és szellemi hatásokra, amelyek a fojtott légkörben inspirálták és megváltoztatták a fiatal művészek látásmódját.
A Zugló–Párizs címadás arra az egyoldalú szellemi-művészeti kapcsolatra utal, amely az ötvenes évek végén induló Zuglói Kör fiatal művészei és a főként Párizsban működő absztrakt alkotók (Jean Bazaine, Jean Le Moal, Roger Bissier, Maurice Estève, Alfred Manessier) között jött létre. A művészetet és a művészeti képzést elnyomó diktatúra stiláris cenzúrája tiltotta és elhallgatta az avantgárd és a modern irányzatok megismerését; a vasfüggöny innenső oldaláról szinte lehetetlennek tűnt a nyugati kortárs művészeti irányzatokhoz való hozzáférés. A fiatal művészek a tiltás ellenére Molnár Sándor zuglói lakásán összegyűlve, Hamvas Béla szellemi vezetése alatt fordították, olvasták, értelmezték és stencilezve terjesztették Európa szabadabb felének progresszív művészeti szakirodalmát.
[gallery columns="2" size="full" ids="356289,356288"]
Molnár művei mellett a fent említett kortárs francia művészek alkotásai közül számos grafika szerepel a kiállításon, amelyek több ponton inspirálták a Zuglói Kör művészeit. A kör tagjainak korai grafikái közül megjelenő válogatás a látásmódok és alkotói módszerek sokféleségét mutatja be, ami már a hatvanas-hetvenes években megmutatkozott a fiatal alkotók grafikáin. A tárlat kísérlet tesz arra is, hogy a magyar neoavantgárd kezdeteit és nemzetközi hatásrendszerét a vizualitás eszközeivel érzékeltesse.
A tárlatot szeptember 14-én Schneller János művészettörténész és Bánki Ákos képzőművész, valamint Molnár László festőművész, a Zuglói Kör művésze nyitja meg. A kiállítás október 28-ig látogatható.
Nyitókép: Molnár Sándor: Temető a dombon
