Ha az elmúlt évek időjárására visszatekintünk, egy dolgot biztosan kijelenthetünk: a klímaváltozás már nem a jövő fenyegetése, hanem a jelen valósága. Hőhullámok, özönvízszerű esők, hirtelen váltakozó extrém időjárási jelenségek – mintha katasztrófafilm forgatókönyvébe csöppentünk volna. De mennyire súlyos a helyzet? A HungaroMet tavalyi, 2024 időjárását elemző előadásai alapján nagyon.
Persze, mint a kollégák elmondták, egy év időjárásából nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni, ám a több évtizedes adatsorokkal való összehasonlítások már egyértelműen kirajzolják a tendenciákat.
A hőmérő nem hazudik
Bár tavaly még úgy gondoltuk, 2023 volt a legforróbb, 2024-nek sikerült alaposan rátromfolnia, amikor a globális hőmérséklet 0,7 fokkal, Európában pedig másfél fokkal haladta meg az 1901–2020-as átlagot. Magyarország sem maradt ki a rekordokból: minden évszak melegebb volt a szokásosnál, de a tél és a nyár különösen kitett magáért, így hazánk összességében plusz 2,2 fokos eltérést „produkált”. Ha csak ezt az egy számot nézzük, már akkor is láthatjuk, hogy tavaly bizony bőven átléptük a mágikusnak tartott 1,5 fokot.
De miből adódott ez össze? Például egy olyan februárból, amikor hét fokkal volt melegebb az átlagnál – ehhez képest a júliusi és az augusztusi plusz három és 3,4 fokok bagatellnek tűnnek.
Az izzasztó, trópusias éjszakák száma, amikor a minimum-hőmérséklet nem ment húsz fok alá, országos átlagban 16 volt, de egyes helyeken – például a Balaton környékén, városokban – akár negyvennapos szenvedést is hozott.
A maximum-hőmérséklet is elképesztő értékeket mutatott: országos átlagban hatvan napon érte el a harminc fokot, a Dél-Alföldön pedig voltak olyan területek, ahol 75 napon keresztül volt kánikula. Ha ez nem lenne elég, a 35 fok feletti, már tényleg elviselhetetlenül forró napok is elszaporodtak: országos átlagban 13 ilyen volt, a Dél-Alföld egyes részein pedig harminc fölé emelkedett a számuk.
Az olyan nyári napok száma, amikor a maximum-hőmérséklet elérte vagy meghaladta a 25 fokot, 2024-ben országos átlagban 117 volt.
Nem érdemes télikabátboltot nyitni
A vörösen izzó országtérképek kicsik elfedik azt a tényt, hogy nemcsak az egyre melegebb nyarak adnak okot az aggodalomra, hanem a mind enyhébb telek is. Azt, hogy már nincsenek havas karácsonyok, talán bánjuk, de az jó, hogy nem kell annyit fűteni meg vastag kabátokra költeni, nem igaz? Ám a mind melegebb telek intenzívebben húzzák fel a középhőmérsékleti adatokat, mint a perzselő nyarak. Például tavaly olyan zord nap, amikor a minimum-hőmérséklet mínusz tíz foknál alacsonyabb volt, országos átlagban csak 0,3 volt, ami azt jelenti, hogy az ország nagy részén egyáltalán nem volt ilyen nap.
A tavalyihoz hasonló enyhe telek komoly problémát jelentenek a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, mivel számos kártevő és kórokozó túléli a telet, amelyek normál esetben a hideg miatt elpusztulnának vagy jelentősen visszaszorulnának, alaposan megnehezítve az ellenük való védekezést.
Csapadék: egyszer sok, máskor semmi
A hőmérsékleti anomáliák mellett a csapadékeloszlás is szélsőséges mintázatokat mutatott tavaly: egyszerre hozott aszályt és váratlan csapadékbombákat. Abban semmi meglepő nincs, hogy a legcsapadékosabb területek a hegyvidékek és a nyugati területek, a legszárazabbak pedig az Alföld déli és keleti tájai, de abban már igen, hogy a keleti és nyugati országrészek között akár kétszeres is lehet a csapadékmennyiség közötti különbség.
De volt olyan időszak, amikor egységesen extrém szárazság uralkodott: 36 napig egyáltalán nem hullott egy millimétert elérő eső, és az ország 81 százalékán egyhuzamban legalább harminc napon át nem volt érdemi csapadék.
Extrém sport lett a mezőgazdaság
Az egy dolog, hogy a hőhullámos időszakokban nem tudtunk aludni, de a fentebb részletezett időjárási szélsőségek a mezőgazdaságot is jelentősen befolyásolták. Az agrometeorológiai beszámoló szerint volt itt minden, mi szemnek-szájnak nem ingere.
Például a tél első fele rendkívül csapadékos volt, így az Alföld egyes részein belvíz alakult ki, ami az ottani őszi vetések kipusztulásához vezetett. Az átlaghoz képest hét fokkal melegebb február pedig berobbantotta a tavaszt, ami miatt a csonthéjasok nedvkeringése már ekkor elindult, a mandula és a kajszi is virágba borult. Aminek a márciusi fagyok aztán szépen odatettek.
A tavaszi aszály miatt a kukorica és a napraforgó vetése már poros, kiszáradt talajban történt, ami nehezítette a kezdeti fejlődésüket. A hónap második felében érkező csapadék mentőöv volt a frissen kikelt növények számára, de hátráltatta az akác virágzását és így a méhészek munkáját. Ebből látszik, ami az egyik termelőnek jó, a másiknak pont ellenkezőleg.
A májusi rövid csapadékos időszak után a nyár fokozatosan szárazzá és perzselővé vált, a júliusi és augusztusi forró időjárás pedig durva hőstresszt okozott a növényeknek.
Az országos aszály szeptember elején tetőzött, akkor azonban csapadékosba fordult az idő, ami a betakarítást hátráltatta, az új vetést viszont segítette.
2024 is bizonyította, hogy a rekordmeleg, az elhúzódó száraz periódusok és a hirtelen lezúduló csapadékmennyiségek olyan kihívások, amelyekre az agráriumnak egyre inkább reagálnia kell. Csakúgy, mint a meteorológusoknak, akiket divat szidni, pedig tényleg nincs könnyű dolguk, amikor előrejelzéseket kell készíteniük.
Vihar rendelésre
Tavaly ők sem unatkoztak: a szélsőséges időjárási jelenségek egymást érték, és a figyelmeztető előrejelzések gyakrabban villantak fel, mint egy forgalmas gyorsétterem pultján a rendeléskijelző. Talán ezért is hasonlították a munkájukat a hamburgerkészítéshez.
A veszélyjelző meteorológus szerint ugyanis az időjárási riasztások olyanok, mint amikor hamburgert rendelünk: bár lehet, hogy minden hozzávaló adott, előfordulhat, hogy a hamburger nem készül el időben, vagy valaki más kapja meg helyettünk.
Tavaly volt is mire: forgószelek, széllökések és az árvizet okozó Boris ciklon borzolták a kedélyeket.
Egyértelmű, hogy a szélsőséges időjárás egyre gyakoribbá válik, ezért mind nagyobb szerepet kap a veszélyjelzések gyors és pontos értelmezése, valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás. Magyarországon az aszálykezelés, az árvízvédelem és a vízgazdálkodás fejlesztése mellett a városi zöldfelületek növelése és az esővíz hatékonyabb hasznosítása is kulcsfontosságú. Bár egyetlen meteorológus sem állítaná biztosan, hogy a későbbiekhez képest 2024 volt a leghűvösebb év, egyvalami bizonyos: az időjárás nem fog visszatérni a régi, kiszámíthatóbb kerékvágásba. Ehhez pedig alkalmazkodnunk kell, akár tetszik, akár nem.
