Bodor_Konyvfesztival
Bodor Ádám, Szegő János, Pataki Ferenc
Fotó: litera.hu/Pozsonyi Janka

A beszélgetés során elhangzott, hogy a kötet nem csupán új szövegeket tartalmaz. A kezdetekkor az volt az írói koncepció, hogy egy könnyedebb hangvételű mű szülessen, amely időnként összekacsint az olvasóval. Az írás folyamán azonban Bodor Ádám rájött, hogy ez a stílus nem a sajátja, ezért változtatott rajta. A kötetben szereplő első és negyedik történet hangvétele eltér a megszokottól. Bodor véleménye szerint akkor ír jól a szerző, ha közben nem gondolkodik különösebben a történet vezetésén.

Bár a fikció és a valóság mindig az íróasztalán dől el, előfordult már vele, hogy egy elképzelt helyszínéről kiderült, hogy a valóságban is létezik. Ugyanez történt emberek egy bizonyos csoportjával is, akik később kérték, hogy írja át történetüket a valóságnak megfelelően. Ő természetesen visszautasította a kérésüket.

Berlinben élt, amikor az ottani telefonkönyvben rátalált egy Mukkerman nevű személyre, akit a Sinistra körzet című művében fiktív alakként nevezett el így. Örömmel hívta fel a könyv szerkesztőjét és újságolta el felfedezését, ugyanis a közös munka során a szerkesztő határozottan állította, hogy így bizony nem hívnak senkit, és arra szerette volna rábírni a szerzőt, hogy változtassa meg a szereplő nevét.

Sehol

Arra a kérdésre, hogy az eddigi írásokat jellemző E/1-es elbeszélési mód most miért változott egyes szám harmadik személyre, a szerző elmondta, hogy általában kerüli az alanyiságot a szövegeiben, nem szereti, hogy konkrét személyekre vonatkoztatható áthallások legyenek bennük. Az ÉN-t a tárgyilagos leírásokban mintegy ellensúlyként használja, bizonyos írások pedig kifejezetten igénylik ezt a fajta megszólalást, és ezzel az író könnyebben fér hozzá a mögöttes tartalmakhoz.

A beszélgetés kitért arra, hogy lényegesek-e a novellák helyszínei, illetve az is szóba került, hogy hol tartózkodik általában a szerző, amikor ír. Megtudhattuk, hogy a novellák többnyire Budapest belvárosában születnek, a helyszínek szempontjából pedig felbukkannak rokon elemek a művekben. Pitvarszk például egy olyan irodalmi város, amit Bodor Ádám kezdett felépíteni a novelláiban. Az általa kitalált helységnevek akár földrajzi kutatás témáját is képezhetnék. Táj szempontjából Máramaros a szíve csücske, sok minden innen indul ki a történeteiben.

Szegő János szóba hozta, hogy nem csak kitalált színterek, de kitaláltnak tűnő ételek is felbukkannak a novellákban ? ilyen például a podlenka. Bodor Ádám elárulta, hogy ebben az esetben valós ételről van szó, és még a receptet is megosztotta a hallgatósággal. A közönség lelkesen jegyzetelt, amikor a fánkszerű tészta savanyú káposztával, csípős túróval és kolbásszal való megtöltését ecsetelte a szerző.

bodor-adam._2
Fotó prae.hu/Bach Máté

A Bodor Ádám írásaira jellemző dramaturgia a szerkesztő szerint még tökéletesebbé válik a Sehol novellakötetben. Véleménye szerint az író kis időzített bombákat helyez el a szövegben, melyek idővel felrobbannak. Bodor Ádám kiemelte, hogy egy kósza neutronra szükség van ahhoz, hogy ezek a bombák felrobbanhassanak. A banális helyzetek például ilyenek, de ezeket a bizonyos neutronokat nem tudatosan helyezi el a szövegekben.

Szegő János arra hívta fel a figyelmet, hogy Bodor Ádám írásai idővel egyre tömörebbek, zártabbak, miközben szereplői beszédesek maradnak. A szerző úgy válaszolt, hogy számára az irodalom arról szól, hogy a legképtelenebb dolgokat is el lehet hitetni bizonyos eszközökkel ? ebben a folyamatban kiemelt jelentősége van a beszédnek és a párbeszédnek.

Bodor Ádám a beszélgetés végén kitért az elől a kérdés elől, hogy min dolgozik most, mert véleménye szerint nem szerencsés a jövőben megszülető írásokról beszélni. Pataki Ferenc színművész olvasott fel a könyvből egy olyan részletet, mely érzékletesen adta vissza az írások hangulatát, és igazi kedvcsináló volt a mű elolvasásához. Bár addigra a hallgatóság nagy része már kezében tartotta a Sehol című kötetet, és türelmetlenül várta, hogy dedikltathassa a szerzővel.

Rácz Anna