Hol voltál, amikor megjelent az első Harry Potter-kötet magyarul?

Az ezredforduló kapujában

Több mint 25 éve volt, mégis szinte pontosan emlékszünk rá, milyen volt a világ 1999 végén, az ezredforduló előtt néhány hónappal. Mintha minden a változásról szólt volna, még ha akkor csak félig értettük is.

A felnőttek az Y2K-ról beszéltek. Arról, hogy a számítógépek megbolondulnak majd szilveszterkor, a híradóban kockás inges informatikusok magyarázták, hogy nem kell pánikolni, mi pedig csak néztünk nagy szemekkel és azt figyeltük, vajon a saját életünkben lesz-e bármi különös attól, hogy átfordul a naptár 2000-re. Furcsa, megfoghatatlan izgalom ült a levegőben.

Közben 13-14 évesen a gimnázium kapujában, már nem annyira gyerekként, de nagyon nem felnőttként a délutánjaink különórákon, játszóterek padjain vagy valamelyikünk szobájának szőnyegén zajlottak, tele nevetéssel, titkokkal és azzal a sajátos reménnyel, hogy hamarosan valami nagy történik velünk is.

Ha tetszett valamelyik dal a rádióban, ott ültünk mellette, ujjunk a REC gombon felvételre készen. A CD-k még drága kincsek voltak, a discman szinte státuszszimbólumnak számított, a walkman pedig még mindig velünk tartott a buszra, a suliba, a hazainduláskor a hideg szürkületben. Sokan ettől az évtől kezdve kívülről tudjuk rengeteg más mellett a Kispál és a Borz Ha az életben, a Fekete Vonat Hol van az a lány? vagy a Warpigs Monte Carlo című slágerét, de ekkor robbant be a köztudatba a Quimby is Ékszerelmére című lemezével.

Az első mobiltelefonok is már megjelentek körülöttünk, de többnyire csak a szülők zsebében. Internetezni leginkább internetkávézóban vagy az iskolai géptermekben lehetett, a betárcsázós modem pedig úgy szólt, mintha egy másik világ ajtaja nyílna meg valahol a háttérben. Augusztusban még a Balatonon készültünk életünk legjelentősebb csillagászati csúcspontjára, a napfogyatkozásra. Előtte hetekig azt hallgattuk, hogy aki belenéz, az rögtön megvakul, ezért a kórházak országosan készenlétbe álltak. Az MTI összegzése szerint azonban végül nem szenvedtünk országos szemkárosodást.

A mozikban egyszerre jelentek meg könnyed amerikai vígjátékok és olyan filmek, amelyekről másnap az egész osztály beszélt: A múmia, a Hatodik érzék vagy a Mátrix. Az amerikaiak mellett remek magyar filmeket is vetítettek, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, a 6:3 és az Európa Expressz.

Harry Potter azóta is tarol

És ekkor, ebben az egyszerre bizonytalan és izgatott időszakban jelent meg magyarul a Harry Potter és a bölcsek köve. Nem volt nagy bejelentés. Még nem lehetett tudni, mekkora sikere lesz, csak azt, hogy érdekes. Aztán elkezdtük olvasni.

Talán nem tudtuk megfogalmazni, de valahogy mégis értettük: a Harry Potter nem gyerekeknek és nem is felnőtteknek íródott. Hanem azoknak, akik ott álltunk az új évezred és saját magunk kezdetén, akik épp akkor tanulták meg, hogy a világ egyszerre csodálatos és félelmetes, és hogy helyet kell keresnünk benne magunknak. És miközben körülöttünk minden változott – a technika, a divat, maga az ország –, volt egy történet, ami megfogható volt, és ami velünk együtt nőtt.

A sorozat kötetei tíz éven át jelentek meg, és mi minden új részt úgy vártunk, mintha egy rég nem látott barát térne vissza. Bár pontos hazai eladási adatok nincsenek, világszerte már több mint hatszázmillió példány fogyott a könyvekből. Eközben az HBO nyáron elkezdte az új adaptáció forgatását, amelynek bemutatóját 2027-re tervezik. Magyarországon pedig 2026. február 6-tól Szentendrén nyílik meg a Harry Potter™: A Kiállítás, ahol a rajongók testközelből fedezhetik fel ennek a varázslatos világnak az atmoszféráját.

A szereplők felnőttek velünk. És mi is velük. Most már tudjuk: nem csak azt érdemes felidézni, hol voltunk, amikor a Harry Potter megjelent. Hanem azt is, kik voltunk – és hogy egy kicsit talán még mindig hiszünk a varázslatban.