A Salgótarján úti zsidó temető a Fiumei úti sírkert mellett megbúvó ékszerdoboz, amely nemcsak építészetileg egyedülálló. Itt nyugszik többek között Vázsonyi Vilmos néhai miniszter, Fényes Adolf festőművész, Zwack József, az Unicum gyár megalapítója, a cukorgyáras Hatvany-Deutsch család, de itt áll a budapesti gettóban elhunyt áldozatok síremléke is. A Nemzeti Örökség Intézete rendszeresen szervez ide ingyenes sétákat.
A temetőt 1874-ben hozták létre a Fiumei úti sírkertből leválasztva, és az 1890-es évekre már megtelt. 1904-ben nagyszabású átalakításon esett át Lajta Béla, a szecesszió géniusza vezetésével. Neki köszönhetjük a várkapura emlékeztető, középkori hangulatú fogadóépületet, a fafaragásokat felidéző vaskaput, az új szertartási épületet, valamint a zsidó és magyar folklór elemeit egyesítő számos síremléket is.
A szertartási épület inspirációs forrása a Betlehemben található Ráchel-sír volt: egy kupolás, vas kapuzatú, négyzet alapú épület készült el, amelyhez egy mosdatóhelyiség is csatlakozott. A temető azonban évtizedeken keresztül magára hagyott volt, a természet és az ember is hatalmas pusztítást végzett rajta, amelynek nyomait őrzi a szertartási épület is: a mosdatóhelyiségbe vezető ajtót befalazták, a vasajtókat és a berendezést elhordták, a kupola pedig beomlott. A növényzet benőtte a sírokat, a mauzóleumok egy része is leromlott, kincseit ellopták, a sírkertet a második világháborúban még bombatámadás is érte. 2002-ben vált védetté a terület. 2016-ben került a Nemzeti Örökség Intézete kezelésébe, amely meg is kezdte a terület restaurálást: kijelölték az utakat, visszaszorították az elburjánzott növényzetet, elkezdték a mauzóleumok felújítását.
A temető neológ szemléletű, így az itt található sírokon már magyar feliratok szerepelnek, valamint itt már temetkezhettek egymás mellé a férfiak és a nők. A sírokon egymás mellett szerepelnek zsidó és magyar népi motívumok. Például az első zsidó vallású miniszter, Vázsonyi Vilmos sírkövén az antik vesszőnyaláb és a zsidó tematikába illeszkedő mózesi tábla mellett a magyarságot szimbolizáló totemállat (talán turulmadár?) is helyet kapott.
A temető neológ szemléletű, így az itt található sírokon már magyar feliratok szerepelnek, valamint itt már temetkezhettek egymás mellé a férfiak és a nők. A sírokon egymás mellett szerepelnek zsidó és magyar népi motívumok. Például az első zsidó vallású miniszter, Vázsonyi Vilmos sírkövén az antik vesszőnyaláb és a zsidó tematikába illeszkedő mózesi tábla mellett a magyarságot szimbolizáló totemállat (talán turulmadár?) is helyet kapott.
A déli úton elindulva elsőként egy díszsor található tudósok, rabbik sírjaival. Itt szerepel Fényes Adolf, a szolnoki művésztelep neves alkotójának vagy Zwack József, az Unicum gyár megalapítójának sírja, de a közelben található a szalámigyáros Herz család síremléke is. Különleges sír Bacher Vilmosé: a Rabbiképző nemzetközi hírű orientalista, rabbi-professzorának emlékét, Lajta Béla utolsó, magyar népművészeti elemek ihlette alkotását 1918-ban állították fel.
Az úton előrehaladva időben egyre korábbi sírokkal találkozunk: a 19. század utolsó harmadában divatossá vált gránit obeliszkeket fokozatosan felváltják a kisebb, félköríves síremlékek. Közben olyan személyiségek sírjai tűnnek elő, mint a textilgyáros Samuel F. Goldberger, az első zsidó vallású államtitkár, Horn Ede emlékei, Lesznai Anna édesapja, Moskovitz Mór mauzóleuma vagy Quittner Olga hattyús szarkofággal díszített sírja. A sírkő különlegessége, hogy egy szobrásznő, Kövesházi Kalmár Elza készítette.
Szűk ösvény vezet át az emlékparkon, ahol növénnyel benőtt sírhalmok állnak. Ezen a közel ezer négyzetméteres helyen nyugszik a budapesti gettóban elhunyt, közel kétezer áldozat. Nevüket kis táblák őrzik. A park közepén az áldozatoknak emelt közös síremlék áll.
A halmokat a gyerekparcellák követik, majd a mauzóleumok sorára kanyarodunk, amelyeken különféle építészeti stílusokat érhetünk tetten. A cukorgyáras Hatvany-Deutsch család óriás sírhelye klasszicizáló építmény, de van itt Vidor Emil tervezte, art decós és egy neoreneszánsz árkádsort megjelenítő emlék is. A selyemmel foglalkozó Hertzka család mozaikos sírköve vagy a Lajta Béla által, Bródy József és neje számára készített fekete gránit síremlék is kiemelkedő építészeti munka.
A csepeli gyárkomplexumot alapító Weiss Manfréd és családja mára helyreállított falsírboltját is érdemes szemügyre venni, de a Lajta Béla terve alapján épült Guttmann-síremléken látható, kőből faragott oroszlánfejek és a pálma és fűzfa motívumok is könnyen az emlékezetünkbe égnek.
A séta Ehrenfeld Antal historizáló mauzóleumával zárul, amely a temető egyik legjelentősebb sírépítménye: a Gerster Kálmán által 1909-ben tervezett mű belsejét Majoros Károly üvegmozaikjai díszítik.
