Már feltűntek Szeged egén a levegőben úszó hatalmas, színes hőlégballonok, hiszen elkezdődött az edzés a hőlégballon-világbajnokságra, ahol több mint harminc ország 120 versenyzője mutatja meg tudását. A szegedi világverseny megnyitójára érkezik majd Mark Sullivan, a Nemzetközi Ballonszövetség elnöke, és tiszteletét teszi David Monk, a Nemzetközi Repülőszövetség elnöke is.
A rendkívül látványos versenysport sokakat elkápráztat, azonban a nézők nem biztos, hogy tudják, mi a verseny menete, milyen kihívások elé állítják a ballonpilótákat. Ezeket az égi járgányokat kizárólag a szél és a légáramlatok hajtják, a versenyzők sorrendjét pedig az határozza meg, hogy hogyan tudják a ballont a felszállás helyétől a célpontig irányítani. Korábban a hőlégballonnak minél közelebb kellett leszállnia a célhoz, és azt mérték, milyen messze van a céltól az érkezés helye. Ez a módszer azonban nagy torlódáshoz vezetett a cél körül, veszélyeztetve a ballonok épségét is.
Manapság a versenyzők egy jelölőt, egy hetven gramm súllyal ellátott, százhetven centiméter hosszú, tíz centiméter széles szalagot dobnak a célra, és a jelölő és a célpont távolsága a döntő. Ez ugyan egyszerűnek tűnhet, a gyakorlatban azonban igen nehéz kihívás, mivel a pilótáknak többféle feladatot is meg kell oldaniuk, a feladatokat pedig az határozza meg, hogy milyen az időjárás, a szél iránya és erőssége, a hőmérséklet, valamint az, hogy ezek a tényezők várhatóan hogyan változnak majd. Épp ezért a meteorológiai mérések után minden versenynap hajnalán határozzák meg az aznapi feladatokat, tehát ott szembesül a versenyző azzal, mit kell azon a napon teljesítenie.
Az egyik feladatcsoportban a precíziós repülést kell végrehajtani előre meghatározott célpontra. Ez nyolc különböző feladatot tartalmaz, attól függően, hogy ki határozza meg a célpontot. A második feladatcsoportban a pontos célzás mellett az idő is fontos tényező, ebben a csoportban is nyolc feladat lehetséges, ami még több figyelmet és tudást igényel a versenyzőktől. A legnehezebb feladatok közé tartozik a harmadik csoport, azaz a repülés közbeni irányváltás. A hőlégballon irányításához meg kell találni azokat a magassági szinteket, ahol a szél a megfelelő irányba fúj. Az ilyen feladatokhoz a versenyzők manővereznek, emelkednek vagy ereszkednek a szintek között.
