Bizonyára sokan meglepődnek azon, hogy még mindig létezik az Erasure, de hát olyannyira létezik, hogy az új évezredben is folyamatosan adják ki lemezeiket. 2000 óta az idei Tomorrow?s World a hatodik sorlemezük, és ha ehhez hozzávesszük az új évezred három koncertkiadványát és két válogatásalbumát, akkor nem is értjük azokat, akik szem elől tévesztették őket valamikor az 1994-es I Say I Say I Say után. Az Erasure a kilencvenes évek közepére érdektelen lett, a duó képtelen volt megújulni, hangszínben és dallamvilágban is megrekedt a nyolcvanas évek közepén, és szép lassan csak a dance chartok szubkultúrája dédelgette őket, míg aztán a védjegyszerű szinti-pop hangzásukat felváltotta az esztráddiszkós univerzum.
Cher világával rokon diszkó-himnuszokat írnak, melyek nem állnak messze az eredeti, retrós szinti-pop hangzásuktól, hiszen az Erasure mindig is vadházasságban élt a kályhaezüsttel lefújt diszkóval. Mondhatjuk azt, hogy hazataláltak. Írtak három akkora diszkóslágert (Be With You, Fill Us With Fire, A Whole Lotta Love Run Riot), hogy leesik a diszkógömb és beszakítja a táncparkett ezüstösen csillogó kövezetét. A You?ve Got To Save Me Right Now című középtempós szám dallamvilága pedig ? hogy legyen meglepi is ? a dzsesszes musicalek világát idézi. Kíváncsi lennék, mit hozna ki belőle Alison Moyet, akivel Vince Clarke még a Yazoo idején dolgozott. Azt mindenki tudja, hogy az Erasure az ABBA-esque EP idején teltházas koncertet adott a Kisstadionban és hogy hamarosan a Hajógyári-sziget Stúdió nevű szórakozóhelyén lépnek fel november 14-én, de arra talán kevesebben emlékeznek, hogy 1995-ben a zenekar adott egy mini-showt a Fortuna diszkóban.
Furcsa volt a stadionkoncertjük után három évvel akkora színpadon látni őket, melyre még Bakai Mátyás és Dvoracsek Gyuri funky lemezei sem fértek fel, de a showbusiness már csak ilyen. A kérdés az, hogy lehetnek-e olyan népszerűek, mint 1992-ben, amikor stadionokat töltöttek meg? Nos, nem, hiszen az utóbbi időben nem írtak olyan kapitális slágereket, mint a Love To Hate You, az Oh l?Amour, a Sometimes, vagy a Victim Of Love, arról nem beszélve, hogy a zenekar irányában megmutatkozó különleges érdeklődés alapvetően az ABBA-blokknak volt köszönhető. De becsületükre legyen mondva, hogy nem az egykori sikerekkel hakniznak, sorra készítik a lemezeiket, melyeknek lehet, hogy akkora a súlya, mint egy pillangónak, de mint tudjuk, a pillangók szárnyának egyetlen rezdülése is képes lehet arra, hogy elhozza akár az esztrád szinti-pop földrengésszerű uralmát.
