Azért kell több mint 60 évvel a borzalmak után emlékeznünk az 1944-ben történtekre, mert még ma is vannak követői az ordas eszméknek - mondta az ünnepségen a település polgármestere. "Azért is mert néhány politikus hallgatva asszisztál a fejét itt-ott felütő sötét eszmék előtt" - fogalmazott Hiesz György. Hozzátette, hogy a múltat nem elfelejteni kell, hanem tanulni abból és okítani gyermekeinket, unokáinkat, hogy megértsék: az élet szent, a legnagyobb emberi érték, amelyet kioltani semmilyen eszme nevében nem lehet.
A polgármester a továbbiakban felidézte a gyöngyösi zsidóság történetét. Mint mondta a településen a XV. század óta éltek zsidó kereskedők, majd a XIX. században a város a Heves megyei zsidóság kulturális és gazdasági központjává vált. A gettóba zárásról szóló 1944. áprilisi rendelet a városban 1824 személyt érintett, Gyöngyös akkori lakosságának csaknem 10 százalékát, illetve a járás területéről további 174 embert. Július 8-án kezdődött meg a teljes zsidó lakosság deportálása, és a vészkorszakot alig több mint ötszázan élték túl - mondta Hiesz György.
Az emléktáblák felavatását követően a város zsidó temetőjében folytatódott a megemlékezés, ahol Fodor Gábor az SZDSZ országos ügyvivője, országgyűlési képviselő arra figyelmeztetett, hogy ami 1944-ben történt nem pusztán a történelem része, hanem a mindennapok valósága is. A '90-es évek délszláv háborúja és népirtása bizonyítja azt, hogy egyik pillanatról a másikra rettenetes indulatok és előítéletek támadhatnak a hétköznapi emberekben - mondta erre példaként. Ezért kell feltennünk magunknak újra és újra a kérdést: miként történhetett meg az, hogy embertársaik elhurcolását végignézték az emberek? Ezt a közönyt, a másik ember iránti szolidaritás hiányát kell megváltoztatni, és ha ez sikerül, akkor válik a holokauszt a történelem részévé - jelentette ki Fodor Gábor.
Hatvanegy évvel ezelőtt, 1944. július 4-én 4228 zsidó vallású magyar embert hurcoltak el Szombathelyről, indítottak útnak vasúti vagonokba zsúfolva Auschwitzba és más haláltáborokba. Rájuk és a holokauszt valamennyi áldozatára emlékeztek vasárnap gyászszertartáson a szombathelyi zsinagóga melletti imaházban.
Polnauer Sándor főrabbi gyászbeszédében úgy fogalmazott: "a holokauszt mára Európa lassan gyógyuló lelki sérülésévé lett". Szavai szerint a seb nemcsak egyedül az övék: zsidók, keresztények és mohamedánok, átélők és utódok egyaránt elfojtják magukban az erről való beszéd igényét. A holokauszt kapcsán feltehető kérdések többsége Polnauer Sándor szerint jogos, de megválaszolhatatlan. Nem lehet például választ adni arra a gyötrő kérdésre, hogy vajon mit vétett egymillió gyermek akiknek életét elvették a koncentrációs táborokban. "Mi magyar zsidók, zsidóságunkhoz, hazánkhoz hű emberek nem tudjuk megválaszolni a megválaszolhatatlant, de fontosnak tartjuk, hogy mi, a később születettek együtt tegyük fel e gyötrő kérdéseket mindazokkal, akik velünk együtt gondolkozni és érezni akarnak" - mondta.
Jellinek György, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke azt mondta: bízik abban, hogy eljön az idő, amikor megszólalnak majd Szombathely harangjai és szirénái, az emberek pedig egy percre megállnak és fejet hajtanak a 4228 ártatlan zsidó származású honfitársuk emlékére. "Ekkor fog megbékélés gyúlni a túlélők és a hozzátartozók szívében" - mondta. A megemlékezés résztvevői a gyászszertartás után megkoszorúzták a zsinagóga melletti holokauszt emlékművet, majd lerótták kegyeletüket a helyi zsidó temetőben.
Budapesten az egybegyűltek előtt felolvasták Gyurcsány Ferenc miniszterelnök levelét, amelyben a kormányfő azt írta: korábban lekötött programjai miatt személyesen nem vehet részt a rendezvényen, de lélekben a megemlékezőkkel van. Az Emanuel Alapítvány minden évb júliusának első vasárnapján megrendezi a megemlékezést abból az alkalomból, hogy 1990-ben ekkor avatták fel a Dohány utcai Zsinagóga melletti emlékparkban a zsidó mártírok emlékművét, az áldozatok nevét fémlevélkéken megörökítő emlékfát.
"Az áldozatokat nem felejtjük, a bűnt számon tartjuk, az isteni rend helyreállításáért pedig tárt lélekkel imádkozunk" - mondta Zoltai Gusztáv, az alapítvány titkára, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ügyvezető igazgatója. Hozzátette, hogy hatmillió testvérüket semmisítette meg "a náci és fasiszta húsdaráló", de hisznek abban: a tanulságok oly mélyek, hogy nem lesz soha többé államilag támogatott, hivatalos hatalommal segített üldözés. Kijelentette: Isten ellen való vétek lenne annak a köztéri szobornak a felállítása, amely egy néhai miniszterelnök arcmását viselné, azét, "aki kidolgozta, a magyar parlamentbe beterjesztette és elfogadtatta a zsidótörvényt".
Zoltai Gusztáv szerint a holokauszt összefüggései folyamatosan jelen vannak, és ez fokozottabban így lesz a választásokat megelőző csatározások idején. Leszögezte ugyanakkor, hogy "a zsidókártya ezután sem lesz kijátszható", elveik szilárdak.
Verő Tamás rabbi arról szólt, hogy felfogni nem tudjuk a holokausztot, de megemlékezni arról kötelességünk. Hangsúlyozta, hogy a szomorú emlékek mellett ott kell lennie a reménynek; bíznak abban, hogy a zsidó népnek megadatik a béke a világban.
A megemlékezésen a magyarországi zsidóság vezetői mellett jelen volt David Admon, Izrael Állam budapesti nagykövete, a kulturális tárca részéről Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár és Ács Tamás helyettes államtitkár, valamint Hunwald György erzsébetvárosi polgármester.
(MTI)
