Móczár Gábor, a Nöri főigazgatója a 2001 óta védett sírnál tartott megemlékezésen Horvát István (1784–1846) közéleti és történeti-irodalmi munkásságának jelentőségét hangsúlyozta, hozzátéve: tevékenysége szerteágazó volt, mégis elsősorban hazafinak tartotta magát.
A reformkorban különösen fontos szerepük volt a hazafiaknak, legalább annyira fontos, mint napjainkban – jegyezte meg. Mint mondta, bár a magyarok világtörténelemben elfoglalt szerepéről vallott nézetei miatt kortársai is sokat kritizálták őt, a Nemzeti Múzeum vezetőjeként elért érdemei vitathatatlanok, naplója pedig fontos kordokumentum.
Kiemelte: a Fiumei úti sírkert több mint temető, a modern kori Magyarország olyan története bontakozik ki itt a szemünk előtt, mint sehol máshol. Számos irodalmi, politikai és művészi nagyságunk mellett több múzeumigazgatóra is emlékezhetünk itt – mondta.
Elmondta: a Nöri Magyarország kormánya és a Miniszterelnökség támogatásával folyamatosan újítja fel a virtuális Nemzeti Sírkertbe tartozó, megromlott állapotban levő sírokat. A tavalyi évben összesen 75 millió forintból mintegy negyven sírt újítottak meg országszerte, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori vezetőjének sírja csaknem egymillió forintból újult meg.
L. Simon László, az MNM főigazgatója Horvát István munkásságának vitatott oldalairól is szólt, hangsúlyozva: mindez nem von le semmit abból az értékből, amelyet a Nemzeti Múzeum könyvtárának őreként, később a múzeum vezetőjeként vagy az MTA szervezésében részt vevő bizottsági tagként, jeles egyetemi oktatóként, heraldikusként a tudomány asztalára letett és a haza javáért cselekedett. Hozzátette:
munkásságának árnyoldala arra mutat rá, hogy a történetírás történetének, valamint a történetírás történetével párhuzamosan működő magyar muzeológiának vitatott kérdésekkel is foglalkoznia kell.
„A történetünkről gondolkodó múzeumnak, amelynek nemcsak tudományos munkája, hanem ismeretterjesztő feladata is van, foglalkoznia kell a mítoszainkkal, a legendáinkkal is” – mondta, hozzátéve: azokkal a kérdésekkel is, amelyek olyan módon váltak a közös emlékezet részévé, hogy mindenki tudja róluk, hogy csak legendák, olyan történek, amelyek szépek, olyan eredetmítoszok, amelyek jól hangzanak, de nem lehetnek igazak, hitelesek.
„Ha az őstörténetünk bizonyos momentumaira gondolunk, akkor látjuk, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben maguk a tudósok sem tudnak konszenzusra jutni” – jegyezte meg. Kiemelte: a Nemzeti Múzeum jelenlegi főépületének építése, az építkezés döntő része Horvát István igazgatóságának 1837-től 1843-ig tartó időszakára esik. Az 1944-ben átadott épület megtervezése, az építés levezénylése minden bizonnyal erőt próbáló küldetés volt, ami miatt méltán tartjuk intézményünk vezetői sorában a legfontosabbak között számon – mondta.
Nyitókép: Nöri
