Hatalmas közönségsiker övezte tavaly év végén az első hazai one-man-show, a Negyvenen vagyok című előadás bemutatóját. A darabban Hujber Ferenc egy nagyon nehéz feladatra vállalkozott, egyedül játszotta el élete történetében önmagát, és a legfontosabb szereplőket.
Megható, olykor szívszorító, máskor megbotránkoztató és sokszor nevettető történetek egységbe rendezett füzére a darab, minimális színpadi kellékekkel, viszont egy hatalmas kivetítőn folyamatosan megjelenő, mozgó és álló képekkel segítve gördülni az esemény folyamát. Hujber másfél órán keresztüli folyamatos jelenléte a fizikai kihívás mellett egy hatalmas mesterségbeli bravúr, ahol saját színészi kelléktárát segítségül hívva, jelmezek nélkül formál meg egymástól eltérő karaktereket, akár egy gyors párbeszéden keresztül is: a színész elhitette a nézőkkel, hogy egy teljes társulatot látunk a színpadon.
Hujber kiterítette a nézők elé az életét, egy élvezhető, izgalmas színházi produkcióvá változtatva azt. Ehhez persze társa volt a szövegkönyv írója, Banner Szűcs Loránd, és a rendező, Erdélyi Dániel, s külön érdemes kiemelni a háttérvetítéseket, amik rendkívül hatásosan kísérik a történetet. Videók, családi fotók, a múlt képregény alakjai teljes jogú dramaturgiai elemként vannak jelen. A darab tele van gyönyörű fényváltásokkal, nagyszerű zenékkel. Nagyon látványos, filmszerű előadást láthatunk, melyben Hujber teljesítménye vitathatatlan, s az elmúlt évek bulvár Ferijéből most újra Hujber Ferenc lett, a Színész.
