A koronázási palást kiemelkedik a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött műtárgyak sorából. Önmagában tekintve is a korai magyar történelem, egyháztörténet és művészet egyik legbecsesebb emléke, amely rendkívül sérülékeny anyaga ellenére ezer éven át megőrződött. Jelentősége azonban messze felülmúlja egy ritka és értékes műtárgyét: az egyetlen olyan ismert tárgy, amely minden kétséget kizáróan első, szentként tisztelt királyunkhoz köthető. Épp emiatt válhatott a Szent István király és Gizella királyné által adományozott miseruhából koronázási palásttá, koronázási jelvényként pedig nemzeti ereklyévé.
A koronázási palástról legutóbb húsz évvel ezelőtt készült önálló kötet.
A most megjelent, számos illusztrációval kísért könyv kimondottan a nagyközönség számára íródott, és szerzője, Tóth Endre a koronázási jelvényekkel, köztük a palásttal kapcsolatos több évtizednyi kutatását összegzi benne lényegre törően és közérthetően. Az olvasó végigkísérheti a palást útját a miseruha készítésétől a koronázási szertartásokban játszott szerepén át kalandos sorsáig, végül hazatéréséig és múzeumba kerüléséig. A szerző külön fejezeteket szentel az eredeti miseruha ábrázolásainak és az ábrázolások szerkezetét meghatározó koncepciónak, és választ keres arra a kérdésre is, hogy milyen események és megfontolások állhattak a miseruha készítése és felajánlása mögött.
