Szemben az állampárttal Az 1980-as évek végére mindenki előtt nyilvánvalóvá vált Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai válsága, amelyet a kádári vezetés egyre kevésbé volt képes kezelni, sokáig annak nyílt beismerését sem vállalta. Az MSZMP 1988. májusi értekezletén ugyan egy fiatalabb vezető garnitúra került a párt élére, azonban már sokan felismerték, hogy a szocialista rendszer keretei között maradó reformok önmagukban alkalmatlanok a válság kezelésére. A politikailag aktív csoportok jó része ekkor már nem toldozgató-foldozgató reformokban gondolkodott, hanem a rendszer egészének megváltoztatásában: az egymás után létrejövő ellenzéki alakulatok egyöntetűen a polgári demokrácia, a többpártrendszer és a piacgazdaság bevezetését tartották az egyetlen járható, a válságból kivezető útnak.
1989. január 30-án Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja a rádióban bejelentette, hogy 1956-ban népfelkelés volt Magyarországon. Az MSZMP KB mellett létrehozott ún. történelmi munkacsoport eredményein alapuló megállapítás a rendszer legitimitásának alappillérét kérdőjelezte meg. Az MSZMP KB 1989. február 10-11-i ülése heves viták után elfogadta ezt az értékelést, s határozatot hozott a többpártrendszerről, ami a reformerők felülkerekedését jelezte az állampártban.
1989. március 22-én a Független Jogász Fórum kezdeményezésére nyolc ellenzéki szervezet: a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és megfigyelőként a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt (június 7-én csatlakozott hozzá a Kereszténydemokrata Néppárt is). A résztvevők azzal a szándékkal fogtak össze, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a demokratikus Magyarország megteremtését célzó alkotmányos átalakulás kereteiről. Az EKA a rendszerváltozás, a békés politikai átmenet előkészítésére szerveződött, annak érdekében, hogy a hatalmi csoportok közötti átrendeződés helyett alkotmányos átalakulás, valódi népképviselet jöjjön létre. Munkáját a Független Jogászfórum vezetője, Kónya Imre ügyvéd koordinálta.
Április 19-én az Ellenzéki Kerekasztal elhatározta, hogy tárgyalásokat kezd az MSZMP-vel a demokratikus átmenettel kapcsolatos jogszabályokról és az országgyűlési képviselőválasztások időpontjáról. Válaszul az MSZMP KB 1989. május 8-9-i ülése - miközben betegségére való tekintettel minden tisztségéből felmentette Kádár János pártelnököt, őszre pedig országos pártértekezletet hívott össze - politikai egyeztető fórum létrehozását javasolta. Május 18-án azonban az EKA propagandafogásnak minősítette az MSZMP tárgyalási ajánlatát.
Grósz Károlynak a The New York Timesban május 15-én megjelent nyilatkozatára hivatkozott, amelyben a pártfőtitkár egyebek között azt mondta, hogy az MSZMP azért is hatalmon akar maradni, mert nincs kinek átadnia a hatalmat. Grósz álláspontja szerint a többi pártnak nincs konstruktív programja, ezért az igazi parlamenti választásokat csak 1994-ben vagy 1995-ben fogják megtartani. A főtitkár "diktatórikus" kijelentéseit még az MSZMP budapesti reformköre is kifogásolta, a nyilatkozatot az ellenzék provokálásának nevezte, s véleménye szerint Grósz nem a párttagság vagy választott párttestület álláspontját képviselte.
Háromoldalú négyszögletű kerekasztal Miután május 24-én az Ellenzéki Kerekasztal elfogadta Pozsgay Imrét tárgyalópartnernek az MSZMP részéről, május 30-án nyilvánosságra hozták az MSZMP KB új tárgyalási javaslatát: eszerint négyoldalú megbeszéléseket kellene tartani úgy, hogy az asztal egyik oldalán az MSZMP, a másikon az Ellenzéki Kerekasztal, a harmadikon a többi független szervezet képviselői, a negyediken pedig megfigyelők foglaljanak helyet.
Június 2-án az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal egyeztető tárgyalásainak első fordulója eredmény nélkül ért véget, 10-én azonban sikerült megállapodni. Ennek nyomán 1989. június 13-án az Országház épületében megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztalnak keresztelt politikai egyeztető tárgyalások az Ellenzéki Kerekasztal és a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a társadalmi szervezetek és mozgalmak, az ún. harmadik tárgyalófél között a demokratikus átmenet politikai és jogi feltételeiről, a többpárti demokratikus jogállam kialakításáról. A tárgyalások végeredményben egy új, demokratikus, az állampolgárok szabadságjogait széles körben biztosító alkotmányos rendszer létrehozásához vezettek, s ennek fontos lépéseként 1989. október 23-án kihirdették az alkotmány módosítását, s kikiáltották a Magyar Köztársaságot.
Az Ellenzéki Kerekasztal egysége gyakorlatilag a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait lezáró megállapodás 1989. szeptember 18-i aláírásakor bomlott meg. A dokumentumot a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) külön záradékkal látta el, az SZDSZ és a Fidesz viszont nem írta alá, mert elfogadhatatlan volt számára a köztársasági elnök nép általi, a parlamenti képviselőválasztások előtti - közvetlen - megválasztása. Hivatalosan az EKA 1990. április 27-én fejezte be működését.
