Szabadabb világ a vasfüggöny után 1989. május 2-án a magyar-osztrák határon megkezdődött a műszaki határzár, az ún. vasfüggöny lebontása. Miután Berlin nem korlátozta a szocialista táborba történő utazásokat, több száz Nyugatra vágyó keletnémet szökött át a zöld határon Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba. Sokan az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségein kértek menedéket, Budapesten a viszonylag kicsi nyugatnémet követség nem sokáig tudta befogadni őket. A több ezresre duzzadt tömeget ezért táborokban helyezték el, az első nagyobb csoportot annak a zugligeti, Szarvas Gábor utcai templomnak a kertjében, amelynek papja Kozma Imre atya volt.
Augusztus 19-én Sopronnál, az osztrák-magyar határon megrendezett páneurópai piknik alkalmával az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a "másik" Németországba távozzon. A határőrök sem a szökni akarók megállítására, sem átengedésére nem kaptak utasítást, így nem került sor fegyverhasználatra. A magyar hatóságok azt is engedélyezték, hogy a budapesti nyugatnémet követségen tartózkodók közül több mint százan kiutazhassanak, de az alapkérdés nem oldódott meg, továbbra is több ezer NDK-s állampolgár sorsa maradt még megoldatlan.
Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter 1989. augusztus 25-én a Köln melletti gymnichi kastélyban tárgyalt Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellárral és Hans-Dietrich Genscher alkancellár-külügyminiszterrel a kialakult helyzetről, majd a magyar diplomácia irányítója augusztus 31-én Berlinben folytatott a témában megbeszéléseket az NDK vezetőivel.
A keletnémet vezetés egy korábbi kétoldalú megállapodásra hivatkozva azt sürgette, hogy Magyarország küldje vissza az NDK-ba a keletnémeteket. A magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott esetben csak az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel egybecsengő megoldást tud elképzelni, amihez viszont Berlin nem kívánt partner lenni.
Budapesten végül úgy döntöttek, hogy akár egyoldalúan is felfüggesztik az 1969-es magyar-NDK megállapodás vonatkozó pontjainak hatályát. (Ezek közül az egyik úgy rendelkezett, hogy a felek nem engedik tovább egymás állampolgárait olyan harmadik országba, ahová nincs érvényes úti okmányuk; egy másik pont szerint pedig az érintett országok kiutasítják a másik állampolgárait, ha azok vétenek a fennálló rendelkezések ellen, azaz tiltott határátlépést kísérelnek meg.) Ezzel elhárult a jogi akadály, s az NDK polgárait minden olyan államba kiengedték Magyarországról, amely engedélyezte be- vagy átutazásukat.
A magyar kormány döntését Horn Gyula szeptember 10-én este A Hét című televíziós műsorban jelentette be, s az intézkedés 1989. szeptember 11-én nulla órakor lépett hatályba. Horváth István belügyminiszter utasította a határőrség szerveit: ne akadályozzák, hogy a harmadik országba távozni kívánó NDK-beli állampolgárok okmányaikkal elhagyhassák az országot. Három nap alatt 12 ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az NSZK-ba, november végéig pedig összesen mintegy 60-70 ezer keletnémet hagyta el hazáját Magyarországon keresztül. Az NDK, Csehszlovákia és Románia élesen tiltakozott a döntés miatt, a nyugati sajtó viszont a keleti blokk kezdődő bomlásának jeleként értékelte és üdvözölte azt.
Az 1989. szeptember 10-i magyar döntés elindította a lavinát: nem egészen három héttel később, szeptember 30-án az NDK kormánya már hozzájárult, hogy az NSZK prágai és varsói követségén menedéket kereső négyezer állampolgára vasúton, az NDK területén keresztül Nyugatra távozzon. Két hónap sem kellett hozzá, s november 9-én leomlott a berlini fal, ami mintegy előrevetítette a kelet-európai kommunista rendszerek küszöbön álló összeomlását.
Köszönetet mondott a határnyitásért a német államfő
Köszönetet mondott a 20 évvel ezelőtti magyarországi határnyitásért szerdán Berlinben a német államfő. Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében a Világ Kultúráinak Házában rendezett ünnepi koncert előtt elhangzott beszédében Horst Köhler emlékeztetett: a vasfüggöny lebontásával, majd a szeptember 10-i határnyitással Magyarország ütötte az első rést a berlini falon, amely Európát évtizedeken keresztül a szabadság és az elnyomás övezetére osztotta.
A német államfő a két évtizeddel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban egyrészt háláról beszélt. Másrészt a kötelezettséget említette Európa egyesítésére és annak előmozdítására, hogy a szabadság valamennyi állampolgár javára váljon. Köhler - aki személyesen hívta meg Sólyom Lászlót az évforduló közös ünneplésére - emlékeztetett arra, hogy az egykori NDK-s menekültek számára Magyarország biztosította a szabadságot. Mindez megváltozatta Európát és a világot - jelentette ki a német államfő. Külön köszönetet mondott azért, hogy Sólyom László a 100 tagú magyar cigányzenekart választotta ki a koncert előadójának, lehetővé téve, hogy Németország részesülhessen magyar kultúrában és életörömben. Úgy értékelte, hogy a mai Európát a kultúrák sokszínűsége jellemzi, ami nem elválaszt, hanem egyesít.
Köhler hangsúlyozta, hogy Magyarország és Németország az 1989-es történelmi napok óta együtt építi a közös európai házat. Az elnök szerint sok mindent sikerült elérni, az európai egyesülésnek azonban új lendületet kell adni. Minden feltétel adott ahhoz, hogy Európa a szabadság, az innováció és a szociális igazsággal egybekötött gazdasági fejlődés központjává váljék. Ennek megvalósításáért a magyaroknak és a németeknek együtt kell dolgozniuk - jelentette ki Köhler, utalva arra, hogy 1989 szeptember 10. emléke erre kötelez.
Sólyom László ünnepi beszédében rámutatott: 1989 egyedülálló, történelmi év volt, az események - visszatekintve - logikus láncot alkottak a végkifejlet felé, amely Németország újraegyesítése volt. Az elnök hangsúlyozta: öröm számára, hogy Németország egyesülésében Magyarország lényeges szerepet játszott. Ebben része volt bátor civileknek, egy bátor kormánynak és az akkori politikai rendszerváltás szereplőinek. Sólyom László szerint büszkék lehetünk Németh Miklós miniszterelnök válaszára, aki Kohl kancellár érdeklődésére, mi lenne az ára a keletnémetek kiengedésének, azt felelte: Magyarország nem árusít embereket.
A magyar államfő úgy értékelte: jó lenne ma is felidézni a 20 évvel ezelőtti lelkületet, az akkori önzetlenséget, segíteni az akarást, az empátiát, a közös örömöt! Erre a lelkületre ma is szükség van, amikor az egyesült Németország mellett Magyarország és az egykori vasfüggöny keleti oldalán fekvő országok is tagjai az Európai Uniónak, és amikor a schengeni megállapodás eltüntette még a határátkelőket is.
Az esti ünnepi koncert előtt a két államfő mintegy félórás négyszemközti megbeszélést is folytatott a berlini magyar nagykövetségen. A programba utólag beiktatott tárgyalásokról semmit nem hoztak nyilvánosságra.
