Húsz éve vonultak ki a szovjet csapatok Kelet-Európából
Hivatalosan az egyezmény után két nappal, 1990. március 12-én kezdődött meg a Magyarországon tartózkodó szovjet Déli Hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci-technikai eszközeinek, anyagainak hazaszállítása, ekkor kelt útra a Veszprém megyei Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat. Az elkövetkező 15 hónapban mintegy 35 ezer vasúti kocsi szállította vissza a Szovjetunióba a Déli Hadseregcsoport eszközeit, katonáit, mintegy 50 ezer katonát, s kb. ugyanennyi polgári alkalmazottat illetve családtagot kellett hazajuttatni.
A szovjet csapatok több mint 27 ezer különféle járművel rendelkeztek, ebből 860 volt a harckocsik, 600 az önjáró tüzérlövegek, 1500 a gyalogsági páncélozott harcjárművek száma. (A későbbi években derült csak ki, hogy magyar területen is tároltak szovjet atomtölteteket.) A szovjet erők 60 helyőrségben, katonavárosban helyezkedtek el, s hat repülőtérrel is rendelkeztek.
Az utolsó katonavonat 1991. június 16-i áthaladását követően az utolsó szovjet katona június 19-én 15 óra 01 perckor hagyta el Magyarország területét a záhony-csapi határállomáson Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka személyében. Nevezetes dátum lett ez a nap Magyarország történelmében: 1944. március 19-e óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön. Ennek emlékére 2001-ben az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította június 19-ét, e hónap utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává.
A csapatkivonás lebonyolítását a vele kapcsolatos pénzügyi elszámolás hosszú, nehéz tárgyalássorozata kísérte. Végül egy olyan "nulla megoldás" született, amelyben a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről, azaz egyenlőségjelet tettek a szovjet csapatok által hátrahagyott vagyon és az általuk okozott károk nagysága között. Erről 1991. december elején Moszkvában szóbeli egyezség született, majd 1992. november 11-én Budapesten írásbeli megegyezés jött létre Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök között.
Csehszlovákia
Csehszlovákiába a Varsói Szerződés öt másik tagállamának katonai egységeivel együtt 1968 forró nyarán vonult be a szovjet katonaság, hogy véget vessen a "prágai tavaszként" számon tartott kommunista reformkísérletnek. Marian Calfa csehszlovák miniszterelnök rögtön a bársonyos forradalom utáni napokban, 1989 decemberében tárgyalt Moszkvában a szovjet csapatok távozásáról, majd 1990. január 15-én külügyminiszter-helyettesi szinten folytatódtak az egyeztetések.
Az áttörést Václav Havel csehszlovák államfő 1990. február 26-27-i moszkvai látogatása hozta el, amikor megállapodás született a két ország egyenjogú együttműködésén alapuló kapcsolatokról, Eduard Sevardnadze szovjet és Jirí Dientsbier csehszlovák külügyminiszter pedig aláírta a szovjet fegyveres erők és fegyverek kivonásáról szóló egyezményt, melynek végrehajtása még az aláírás napján, február 26-án megkezdődött.
A Csehszlovákiában állomásozó szovjet hadsereg komoly katonai potenciált képviselt: a mintegy 73 ezres személyi állomány több rakétaállomást, 1300 tankot, 103 katonai repülőgépet, 173 helikoptert és számos egyéb fegyverzetet, közte nukleáris arzenált is kezelt, ez utóbbit 1990 márciusára távolították el az országból. A Vörös Hadseregnek 5200 civil alkalmazottja is volt, a tiszteket mintegy 39 ezer családtag kísérte el állomáshelyére.
Az utolsó szovjet katonavonat 1991. június 19-én indult a közép-csehországi Milovicéből kelet felé. Június 25-én a felek aláírták a szovjet katonaság kivonásának teljesítéséről szóló jegyzőkönyvet, majd két nappal később Ruzyneben repülőre szállt Eduard Vorobjov tábornok, a szovjet kontingens parancsnoka, s ezzel 1991. június 27-én megszűnt a szovjet katonai jelenlét Csehszlovákiában.
1991. augusztus 7-én a csehszlovák és a szovjet fél Moszkvában parafálta a szovjet csapatok által Csehszlovákiában okozott károk rendezéséről intézkedő megállapodást. Prága a szovjetek által okozott károkat 4-5 milliárd koronára becsülte, végül 1992. április 1-jén ún. nulla-megoldás született: Oroszország lemondott a csehországi létesítmények tulajdonjogáról, Prága viszont vállalta, hogy maga finanszírozza a helyreállítási költségeket.
Lengyelország
Dmitrij Jazov szovjet honvédelmi miniszter 1989. január 21-én értesítette lengyel kollégáját a Szovjetunió azon szándékáról, hogy Csehszlovákia, az NDK és Magyarország mellett a Lengyelországban állomásozó fegyveres erőit is csökkenteni kívánja. Már 1989-ben elhagyta az országot a szovjet Északi Hadseregcsoport több egysége, a teljes csapatkivonásról szóló megállapodás megkötésére pedig 1991. április 8-án került sor. Már másnap, április 9-én elindult a Szovjetunióba a Borne-Sulinowóban állomásozó rakétatüzér-dandár.
A csapatkivonás megkezdése ellenére Varsó és Moszkva nézetei különböztek a műveletek ütemezéséről. A lengyel vezetés szerette volna, ha 1991 végéig elhagyja az országot az összes szovjet katona, ám Dubinyin vezérezredes, a Lengyelországba telepített szovjet hadseregcsoport főparancsnoka leszögezte: a szovjet katonaság kivonását legkorábban 1993-ban lehet befejezni, mivel biztosítani kell az összeköttetést a volt NDK területén lévő szovjet erők és az anyaország között. Lengyelországban mintegy 60 ezer szovjet katona állomásozott 59 helyőrségben, három helyszínen atomfegyvereket is tároltak egészen 1990 közepéig.
1991 folyamán mindössze 4300 szovjet katona hagyta el Lengyelországot, s az Északi Hadseregcsoport által használt 6200 épületből 1119-et, az általa bérelt 70 ezer hektárnyi területből csupán kétezret adtak vissza a lengyel államnak. Varsó ösztönzésére később felgyorsult ugyan a folyamat, de már csak a Szovjetunió összeomlása után fejeződött be. Borisz Jelcin orosz elnök és Lech Walesa lengyel államfő 1993. augusztus 25-én állapodott meg Varsóban abban, hogy a tervezett december 31. helyett már október 31-én elhagyja Lengyelországot az utolsó orosz katona.
Ezután már csak az az egység maradt legnicai székhellyel, amely a Németországból lengyel földön átvonuló csapatok mozgását irányította. Lech Walesa a németországi kiürítés befejezését követően 1994. szeptember 9-én jelentette be, hogy közel fél évszázad után az utolsó orosz katona is távozott lengyel területről. A volt szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos pénzügyi jegyzőkönyvet a felek 1992 májusában írták alá, Lengyelországnak 2,3 milliárd dollárjába került a szovjet csapatok által hátrahagyott környezeti szennyeződések felszámolása.
NDK
A kelet-európai volt szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaságban volt a legjelentősebb a szovjet katonai jelenlét: az Oderától nyugatra a hozzátartozókkal együtt több mint félmillió egyenruhást és polgári személyt állomásoztatott Moszkva. Az itteni csapatkivonás 1989. május 11-én kezdődött. Egy korábbi, egyoldalú szovjet döntés értelmében 1989. augusztus közepéig mintegy tízezer katona, ezer harckocsi és körülbelül 330 tüzérségi üteg hagyta el a keletnémet területeket.
1990. szeptember 12-én a két német állam, valamint a náci Németországot 1945-ben részekre osztó négy szövetséges hatalom külügyminiszterei az ún. 2+4-es tárgyalások eredményeként Moszkvában aláírták az újraegyesítendő ország szuverenitását helyreállító nemzetközi szerződést, s ezzel befejezettnek nyilvánították a háború utáni korszakot. A szerződés lehetővé tette az egységes Németország számára, hogy a NATO teljes jogú tagja legyen, legfeljebb 370 ezer fős hadsereget tartson fenn, de nukleáris, biológiai és vegyi fegyverrel nem rendelkezhetett. A megállapodás rögzítette azt is, hogy az NDK területén tartózkodó 380 ezer szovjet katona 1994 végéig hazatér, s ennek feltételeit - átképzésüket és lakásgondjaik megoldását - Bonn biztosítja annak a külön megállapodásnak a keretében, amelynek értelmében 15 milliárd márkát ad a Szovjetuniónak.
1990. október 2-án éjfélkor kikiáltották az egységes Németországot. Az egy hét múlva, október 9-én aláírt közös egyezmény többek közt 213 kaszárnya, 23 légikikötő és 15 nagyobb gyakorlótér folyamatos bezárásáról, valamint 700 repülőgép, kb. 4200 harckocsi és 2,6 millió tonnányi haditechnika és muníció Németországból történő elszállításáról rendelkezett. Az egykori NDK nagyvárosai közül 1991-ben Halléból és Magdeburgból távoztak végleg az odatelepített szovjet egységek, Türingiát 1992 novemberében, Szászországot 1993 februárjában hagyták el.
A volt szovjet haderő teljes kivonását az 1994. augusztus 31-i berlini ünnepségsorozat zárta le, amikor Borisz Jelcin orosz elnök és Helmut Kohl német kancellár együtt búcsúztatta a Németországból távozó orosz csapatok utolsó egységét.