„A The Prog Years turné repertoárja gyakorlatilag a zenekar teljes pályafutását átíveli, legelső, 1968-as lemezünkről, a This Was-ról ugyanúgy játszani fogunk, mint jövőre megjelenő új albumunkról, a The Zealot Gene-ről” – mondta az énekes, fuvolás, aki telefonon adott interjút az MTI-nek.
Mint kifejtette, a turné címének választott „progresszív évek” gyűjtőfogalom, amelybe bluesos, folkos, klasszikus rockos, akusztikus vagy nagyzenekari hangzású számaik is beletartoznak. „Sok dolgot fogunk játszani, amit már régen nem adtunk elő élőben, és vannak persze kötelező dalok, ahogy Deep Purple-koncert sem képzelhető el a Smoke on the Water nélkül.”
A Jethro Tullnak a pandémia miatt másfél év koncertszünetet kellett tartania. Idén augusztusban Németországban indult újra a The Prog Years turné, amely csehországi állomások után ér november 12-én Magyarországra a Livesounds szervezésében.
A Jethro Tull-katalógusból a hírek szerint a Stand Up (1969), a Benefit (1970), az Aqualung (1971), a Thick As A Brick (1972) és a Passion Play (1973) című albumról játszanak leginkább, de a 2012-es lemez, a Thick As A Brick 2 néhány dala is elhangozhat. A zenekar talán legsikeresebb albuma a világszerte több mint hétmillió példányban eladott Aqualung, amely idén 50 éves. Az Aqualung konceptalbumként készült, központi témája a vallás és az isten viszonya.
„Az Aqualung nagyon fontos számomra. A zene a rock és az akusztikus hangzás között egyensúlyoz, itt mutattam meg igazán magam énekes-dalszerzőként. Egyedül rögzítettem a dalokat a stúdióban, a többiek később játszották rá a részüket. Ma is frissen szól, amikor saját szórakoztatásomra gitárt veszek a kezembe, általában erről játszom valamit, az Aqualungot vagy a Locomotive Breatht például” – mesélte Ian Anderson.
A lemezt – ahogy több más korábbi Jethro Tull-albumot – néhány évvel ezelőtt újrakeverte Steven Wilson, a Porcupine Tree-ből ismert zenész. Anderson elmondta: a projektben az volt a legjobb, hogy Wilson nem próbált valami újat alkotni, hanem a mai technika használatával javított az akkori hangzáson, a hangszerek megszólalásán, miközben igyekezett a lehető legközelebb maradni az eredeti anyaghoz.
Ami a 2022-ben megjelenő új Jethro Tull-lemezt, a The Zealot Gene-t illeti, Ian Anderson felidézte, hogy első ötleteit még 2016-ban jegyezte le egy új anyaghoz, egy évvel később rögzítettek is hét számot, és ezek közül négy teljesen elkészült 2018-ban. Az azt követő időszakban azonban folyamatosan turnéztak, 2020 elején pedig beütött a koronavírus-járvány. Öt újabb dal karanténkörülmények között született, Anderson a többiektől kapott feljátszott zenei fájlok felhasználásával véglegesítette az anyagot.
„Több ajánlatot kaptunk kiadóktól, végül az InsideOutMusic-ot választottuk, amely sokban emlékeztet egykori független kiadónkra, a Chrysalisra, amellyel a kilencvenes évek közepéig dolgoztunk. Nem az volt a fontos, hogy melyikük ajánlja a legtöbb pénzt, hanem az, hogy melyik érzi leginkább magáénak ezt a fajta zenét. Az InsideOutMusic a Sony Music-hoz tartozik, így mindenhol forgalmazni fogják az albumot” – mondta.
A Jethro Tull első magyarországi koncertje még a kelet-európai rendszerváltozások előtt, 1986-ban volt, nem sokkal később az akkori Csehszlovákiában léptek fel. „A térségben ma is komoly rajongótáborunk van, és ez a szovjet éra idején épült ki, amikor a nyugati rockzene jelentette a szabadságérzést, a remény szimbólumát az itt élőknek. Tudom, mekkora kincs volt a hatvanas–hetvenes években, ha valakinek Rolling Stones- vagy Jethro Tull-lemeze volt.”
Kérdésre válaszolva a zenész elmondta: a Budapest című számot, amelyet első magyarországi koncertjük másnapján írt, időnként manapság is játsszák élőben, de a mostani turné repertoárján nem szerepel, mert nem készült hozzá videóanyag, amelyet a koncerteken a számokhoz vetítenek. „Nagyon szeretem ezt a dalt, de tizenegy perc hosszú, ami nem kedvezett a számlista összeállításánál.”
Ian Anderson nemcsak a Jethro Tull zenéinek nagy többségét, hanem a szövegeket is maga írta; utóbbiak hamarosan egy kötetben lesznek elérhetők Silent Singing címmel, fotókkal kiegészítve.
„Mielőtt a könyvvel dolgozni kezdtem volna, azt gondoltam, első néhány lemezünk szövegei meglehetősen kezdetlegesek voltak. Aztán amikor a kiadvány miatt újra meghallgattam ezeket a számokat, sok tekintetben módosult az álláspontom. Nem gondolom, hogy a dalszövegek vers értékűek lennének, de zenei kontextusban képesek sokak számára fontos jelentéseket hordozni” – mondta Ian Anderson az MTI-nek.
A Jethro Tull 2017-ben öt év szünet után kezdett újra koncertezni, az új felállásban már nincs benne a szintén alapító tag Martin Barre. A csapatban Anderson mellett immár másfél évtizede zenél David Goodier basszusgitáros és John O’Hara billentyűs, őket Joe Parrish gitáros és Scott Hammond dobos egészíti ki.
Nyitókép forrása: a Jethro Tull Facebook-oldala
