Egy szó mint száz – Skippel, stalkol, ghostingol, spoilerez
Ha a nyelvhasználókat megkérdezzük, hogy mit tartanak napjaink legfontosabb nyelvművelő feladatának, többségben az idegen szavak használatának visszaszorítását fogják válaszolni, ki hevesebb, ki mérsékeltebb hangvétellel. Ezt tudomásul kell venni, de égbekiáltó általános problémának nem tekinthető.
Az idegen szavak használata igazság szerint messze nem csupán nyelvi probléma, hanem etikai és kommunikációs. Egyszerűen figyelembevétele, illetve nem vétele annak, hogy kihez szóluk, írunk. Mindig ehhez kell igazodnunk. Még véletlenül sem ildomos baráti körben idegen szakszavakat pufogtatni, ugyanis ha nem szólnak ránk, akkor egy lenéző gúnyos mosollyal nyugtázzák a társak, hogy milyen beképzelt az illető. Ez a szakmai zsargon. Ellenben ha a fiatalok használnak efféle szavakat az idősebb korosztály körében, akkor tudomásul kell vennünk, hogy olyan, mint a diákszleng. Rákérdezünk például arra, hogy mit jelent a skill (jártasság, gyakorlat, készség), és mit jelent a chill (nyugalom). Ezek olyanok, mint a hessz, a csapatás vagy a buláj – mindhárom bulit jelent.
A nyelvek története során mindig is voltak szókölcsönzések, átvételek. Egy-egy nyelv szókincsének a harminc-hatvan százaléka is lehet idegen eredetű. Jelenleg az angol nyelv világnyelv, azaz lingua franca. Térhódításának fő mozgatórugója a globalizáció, azonban ez fordítva is igaz: az angol nyelv a maga eszközeivel hozzájárul a globalizáció kiszélesedéséhez.
Az egyik legegyszerűbb megoldás az angol szavak fonetikus átírása. Ebben az esetben meg van oldva a kiejtés és a leírás problémája, azonban ezek után már aligha találtatik magyar megfelelő helyette. Vajon mi dönti el, hogy magyaros kiejtés szerint vagy az adott idegen nyelv helyesírásának megfelelően írjuk a főleg angol nyelvből átvett szavakat, mint például like vagy lájk? A nyelvünkbe kerülő idegen szavakat igyekszünk hangrendszerünknek megfelelően alakítani, és ez előbb-utóbb írásban is megjelenik. Ennek a folyamatnak az időtartama szavanként eltérő lehet.
Több elfogadható, helyesnek tartott változat is létezhet egymás mellett, az idegen eredeti és egy, néha több magyaros átírás, például: chatel, csetel. Akkor jut nyugvópontra az írásmód (egy időre), ha a kérdéses szóalak valamelyik változatát szótárban rögzítik. Alapvetően a magyaros alak meggyökeresedése a cél, ám egyes szavak ennek (nem tudni, milyen okból) sokáig ellenállhatnak. Szinte alig terjedt el a kapucsínó szóalak, pedig már a 2000-ben megjelent helyesírási szótárban is így szerepel; a nyelvhasználók mégis ragaszkodnak a cappuccino írásmódhoz. Ha az internetes keresőben utánanézünk, láthatjuk az adott szó fonetikus átírásának az elterjedtségét. A selfie 682 ezerszer fordul elő, míg a szelfi 444 ezerszer, tehát már majdnem egyenlő számban. Az ímél viszont az új helyesírási szabályzat szótárrészében fonetikusan átírva is megtalálható az e-mail mellett. Ha valakinek nem tetszik, az már ízlés dolga.
Azt is tapasztalhatjuk, hogy az idegen szavakat a magyar nyelvben először csak viccesen kezdik el kiejtés szerint leírni az emberek. Vannak sajtótermékek, amelyek szinte minden idegen írásmódú szót átírnak, náluk ez a stílus. Ha a szótárakban még nem szereplő szavakat a használók átírják, akkor ezzel voltaképpen elébe mennek a későbbi szótáraknak, „lökést adhatnak” a szótár készítőinek. A skype szót egyik szótár sem tartalmazza, az igei alakja, a skype-ol kötőjellel írandó, hiszen a szó végén hangérték nélküli betű van, ez is elindítója lehet az átírásnak, egyszerűbb így az írásmód: szkájpol.
Bőséggel vannak olyan angol kifejezések, amelyek viszonylag újak, eredeti írásmódúak, és a nyelvünkben egyre inkább teret hódítanak. Íme, egy válogatás. A ghosting olyan szakítási forma, amelyben gyakorlatilag nem is történik meg a kapcsolat felmondása, mert nincsen kimondva. Aki lelép, az egyik napról a másikra teljesen szakít az addigi párjával, törli őt az ismerősök közül, és sokszor le is tiltja a közösségi oldalakon, hogy többé ne találhasson rá. Ebből – a magyar nyelvre jellemzően – azonnal igét képeztünk: ghostingol. „Rákeresel, de nem találod, hívnád, de a telefonja elutasítja a hívásodat. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el: ghostingol. De miért tesz egy férfi ilyet?” Hasonló igealak a spoilerez, ez azt jelenti, hogy valamilyen fontos információt, például a végkifejletet elárulja egy könyvről, filmről, sorozatról, más szóval lelövi a poént. „James Mangold rendező, akinek most jött ki Az aszfalt királyai című nagyszerű autóversenyzős filmje, nem akart lemaradni a sormintáról, amikor nekiállt elkészíteni a maga verzióját, és egy meglepően jó fordulattal állt elő. Amit, ha úgy vesszük, rögtön el is spoilerez az Azonosság címével.”
Ha valaki stalkol (természetesen ez is angol eredetű), az megbámul, becserkész, online követ valakit, minden elérhető információt összegyűjt és felkutat róla. Például: „Vadul stalkol utána a Facebookon és az Instagramon.” Aki skippel, az kihagy valamit. Például: „Ha téged is szkippel a gyereked, és azt is mondja neked, hogy épp a téren púposkodik, akkor a csemetéd biztos, hogy tinédzser.” Ezen legújabb szókölcsönzések írásmódja az internetes találatok alapján a következő (zárójelben az előfordulások száma): stalkol (71), sztalkol (10), skippel (363), szkippel (83), ghostingol (7330), gosztingol (3), spoilerez (549), szpojlerez (7). Mivel minden esetben az s-t sz-nek ejtjük, idő kérdése a fonetikus átírás. A szavak szövegkörnyezetéből kiderül, hogy a bizalmas, szleng nyelvváltozat kifejezései ezek. Elterjedésük elsősorban a fiatalabb generáció körében várható.
