Guy
és Charles találkozása a vonaton véletlenszerű és rövid. Közös útjuk mégis
kíméletlenül hosszú lesz. Mindegyiküknek van egy olyan családtagja, akit
kiiktatnának a saját életükből.
Guy Haines építész nem tud elválni a feleségétől, miközben szabadulna tőle. Charles Bruno az apjával végezne, akit gyűlöl, úgyhogy előáll azzal az ötlettel: Guy és ő cseréljenek gyilkosságot – ő megöli Guy feleségét, az építész pedig végezzen az apjával –, senki nem fog gyanakodni rájuk, úgysem ismerik egymást. Guy őrültségnek tartja az egészet, a vonatot elhagyva nem is foglalkozik vele. Aztán értesítést kap: feleségét meggyilkolták.
Guy és Charles kapcsolata sötét szimbiózissá válik.
Persze a helyzetek még ennél is ravaszabbak, jóval bonyolultabb jelenségekről van szó, mint a tökéletes gyilkosság. Mindenkit manipulál valaki, mert hát mindenki sebezhető. És a végén még mindig marad egy kérdés: egészen biztosak vagyunk abban, mi is történt valójában?
„Még nagyon fiatalon olvastam először Patricia Highsmith regényét – mesélte Szarka János rendező. – Szorongtam attól, ahogy bonyolítja a cselekményt, megismerteti velünk a karaktereket. Egyszerűen félelmet keltett bennem, hová fog mindez fejlődni. Aztán később, amikor 2010-ben Radnai Annamária dramaturg barátom – ő fordította a regény színpadi verzióját – kezembe adta a szövegkönyvet, már inkább a társadalmi vetülete fogott meg: mit lehet elérni az emberek manipulálásával, micsoda szörnyűségeket is.
Szerintem Patricia Highsmith semmiféle skatulyába nem gyömöszölhető bele, a kategorizálások úgyis félrevisznek. Mondhatnánk a művére, hogy krimi vagy pszichothriller, mindegyik igaz, és mégsem. Ilyen Patricia Highsmith. Én azt is mondtam a történetére, hogy melodráma: a manipulációnak ugyanis itt egy nagyon erős érzelem az alapja, amit egy ember varázsütésszerűen kezd érezni egy másik ember iránt. A darabbeli „tökéletes gyilkosság” felvetése is szinte csak azért van, hogy minél közelebb kerüljön a két főszereplő, Charles és Guy egymáshoz. Legyen egy közös titkuk, amely elválaszthatatlan köteléket alakíthat ki köztük. Aztán látjuk, hogyan működik, pontosabban hogyan nem működik ez. A közös titkok bilincséből csak súlyos sérülésekkel lehet kijönni. A gyilkosság egy végletes érzelem meggondolatlan megnyilatkozása itt.
Végül is amióta ember van, arra vágyik, hogy szeressék. Ebből iszonyatos nagy tragédiák is lehetnek. Erre az egyik példa ez a darab, hogy micsoda tragédia lehet abból, ha valaki rosszul méri föl a másik szeretetét, figyelmét.”
Az előadás a Rózsavölgyi Szalon, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Szentendrei Teátrum közös produkciója.
Forrás és további részletek itt.
Fotók: Kallus György
