A legerőteljesebben éppen azokban a megyékben jelentkeztek a turizmus elleni harc jegyében történő kirohanások, ahol az idegenforgalom éreztette pozitív hatásait egy-egy terület, valamint lakosságának gazdagodásában. A prosperitás pedig sértette azoknak az érdekeit, akik csak a párt és állami szervek kegygyakorlásából nyerték egzisztenciájukat, és most hátrányosabb helyzetbe kerültek.
 |
| "Megtiltottam, és mégis ilyen szemérmetlen fürdőruhában nyaraltál!" Hogy mulatott a magyar a nyaraláson? Kattintson a képgalériához! |
Az idegenforgalmi politika egyik fő kreátora szerint a hatvanas évek elejére alakult ki a Magyar Népköztársaság végső álláspontja a turizmus politikai értelmezésének kapcsán, melynek alapelveit a VIII. pártkongresszus a következőkben foglalta össze:
- A Magyar Népköztársaság belső viszonyai olyanok, hogy azokat büszkén megmutathatjuk barátoknak és jóindulatú kritikusainknak egyaránt, nincs titkolnivalónk.
- A szocialista országokkal folytatott növekvő turista forgalmunk fejlesztésén kívül a kapitalista országokkal is tovább kívánjuk növelni az idegenforgalmat.
- Emigrációs politikánk részeként visszavárjuk azokat, akik hajlandóak munkával részt venni a szocializmus építésében.
A tőkés idegenforgalom fejlesztése - magyarázta a szerző - azért fontos hazánk számára, mert: "Hozzájárul ahhoz, hogy a nyugatról érkező turisták közvetlenül, saját tapasztalataik alapján megismerjék népünk megváltozott életét. Az imperialista propaganda hazánkról terjesztett hamisításai így szertefoszlanak, a nyugati sajtó nem írhat rólunk olyan gátlástalanul és tendenciózus beállításban, mint azt korábban tette."
(Dr. Beszteri Béla, A nemzetközi idegenforgalom, mint a népek személyes érintkezésének legszélesebb területe. Veszprém, 1983. 36- 39.)
