Már lehet pályázni a 2. Budapesti Illusztrációs Fesztiválra. Mire számíthatunk?

A Budapesti Illusztrációs Fesztivál 2019-ben azzal a céllal jött létre, hogy reprezentálja és megújítsa a hazai illusztrációs művészeteket.

Az illusztráció a kortárs vizualitás egyik legdinamikusabb fejlődő, leginnovatívabb ága.

Szándékunk, hogy a kétévente ismétlődő (biennále jellegű) pályázat, kiállítás és a kapcsolódó rendezvények által ösztönözzük a hazai irodalmi illusztrációk felzárkózását a világ élvonalához. 2019-ben, első felhívásunkra mintegy 450 alkotó több mint 2600 pályaműve érkezett be, amelyből a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Petőfi Irodalmi Múzeum tárlatán mutattuk be a legjobb 250 művet.

Idén, az előzőhöz hasonlóan a Graphifest-rendezvénysorozat keretében, négy kategóriában hirdetjük meg a pályázatunkat, ezek a következők: fiction, non-fiction, silent book és irodalmi évfordulós. A pályázat részletes leírása Facebook-oldalunkon, illetve az Aranyrajzszög Társaság oldalán található. Az első három kategória legjobb alkotásait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen megrendezett tárlaton, az évfordulós (Pilinszky János, Mészöly Miklós és Lázár Ervin alkotásaira készült) műveket a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatjuk be az október közepén nyíló tárlatokon. A pályázatok leadásának határideje nyár vége, augusztus 30.

Pilinszky János, Mészöly Miklós és Lázár Ervin szövegeire várják az illusztrációkat. Mennyire szabad a munkáknak elrugaszkodniuk a szövegektől?

Az irodalmi illusztráció sajátos, átmeneti műfaj, amelynek egyrészt dolga, hogy közvetítse a szöveget, másrészt önálló grafikai, művészi értékkel is bírjon. Lényegét tekintve egyfajta interpretáció, gyakran hasonlítják a műfordításhoz, hiszen egy másik művészeti ágra „fordítja át” a szöveget. Úgy gondolom, egy jó illusztráció nem követi szolgaian, szó szerint a szöveget, hanem a vizualitás önálló eszköztárával képes megragadni annak lényegi elemeit. Jó esetben épp annyi „távolság” van a szöveg és kép között, amit a befogadó értelmezése kitölthet.

A jó illusztráció nem rágja szájba a szöveget, hanem autonóm módon társít képet hozzá, teret engedve a befogadói értelmezésnek,

egy olyan új minőséget teremtve, ami már nem is csak írás és nem is csak kép, hanem a kettő szintéziséből létrejövő új alakzat.

Milyen kritériumok alapján történik az elbírálás?

Egy ilyen típusú verseny kiváló alkalom a kísérletezésre, hiszen most nem kell megfelelni a konkrét kiadói, piaci elvárásoknak. Merész, bátor, újszerű képeket szeretnénk látni, amelyek szét merik feszíteni a vélt vagy valós könyvpiaci elvárásrendszert. A hazai könyvillusztráció nagyon konzervatív, és a legritkább esetben meri kiaknázni a műfajban rejlő művészi lehetőségeket. A XX. századi eleji modern művészek, köztük Léger, Matisse vagy Sonia Delaunay már rég megteremtették a művészi igényű könyvillusztráció alapjait, amit mára mintha elfelejtettünk volna. Az illusztráció messze nem a szöveges oldalak között illedelmesen meghúzódó kép, hanem az egész könyvtárgyat meghatározó vizuális eszköz. Reményeim szerint olyan műveket értékel tehát majd a zsűri, amelyek előremutatóak, újszerűek és egyéni hangon szólnak.

Játsszunk egy kicsit! Ön melyik szerző melyik művéhez készítene illusztrációt, és miért, ha pályázna?

Pilinszky János verseihez. A versillusztráció grafikailag talán a legszabadabb műfaj. Pilinszky tömör verseiben pedig különösen sok a sorok, a gondolatok közötti „tér”, ahol kibontakozhatnak a rajzok. Nagyon tanulságos e tekintetben a Tér és kapcsolat című kötet, amelyben a költő verseit Schaár Erzsébet szobrairól készült fotók kísérik.

A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.

Nyitókép: Révész Emese. Fotók forrása: MeseCentrum.