Időszövet

A bejárat mellett a legfrissebb munkája fogad, egy három doboz-képből álló asszamblázs, a Szegénység és rózsák. Az üveg mögé zárt, távolabbról szépelgő domborműnek tűnő képeken apró hulladék-elemek ágyazódnak bele a kézzel merített papírmasszába. A csikkek, reklám szórólap-fecnik, szakadt harisnyadarabok sűrű közege örvénylik a papírban, halvány árnyalatú rózsákkal keveredik ez a kukák aljából kivakart rothadó elegy, és képről képre egy-egy stációt hoz létre. Az elsőn még fehér az alap, a második felület hézagjai már fekete vagy sötétebb anyagfoszlányokra rakódnak, a megmerítkezés állomását jelzik. A harmadik képről megint eltűnnek a málló foltok, a helyükön finom selyem türemkedik ki a hasadásokból, a rózsafejek közé festett fűszálak vegyülnek, a megtisztulás egy éteribb, ideálisabb valóságszövethez vezetett. Nem kell különösebb kommentár ahhoz, hogy azonosítsuk a Szent Erzsébet-hagyomány ma is élő elemeivel, a lakótelepi szétázott szemét és a közé került rózsák fájdalmas pontossággal keltik életre a mítoszt.

Ebbe a folyamatos-ságba illeszkedik két másik sorozat, amelyben Kelecsényi korábbi munkáit gondolja újra, cincálja szét és alapanyagát újra-felhasználva önálló művet készít belőlük. Egy vegyes technikájú mű részleteiből tizenkét fotón érzelmi tájat épít fel, a tér formái, mélységei egy-egy történet akár verbalizálható eseményeivé válnak, barlangfal és válaszút, törésvonal vagy szakadék, minden térelemből igazi sztori lesz. A szétszedett és újrastrukturált képsor mellett pedig hatalmas méretű fotókon ott állnak a pálya kezdetén született kulcsművek részletei: az 1981-ben Velemben és az 1982-ben a Kasseli Documentán bemutatott performanszok, de mostani megjelenésükben a képfeldolgozás valami füstszerű, sötét kipárolgást vagy festékszerű pancsot tesz hozzá, ezzel szétszedi a felületet, dokumentáció helyett egy többrétegű kép, egy idősíkokat halmozó pillanat jön létre.