A magyar kortárs művészeti élet egyik csöndes nemzetközi sztárja a Jugoszláviában született Ladik Katalin, aki sokan eredetileg színészként ismertek meg (előbb az Újvidéki Rádió munkatársa, majd 1992-ig az Újvidéki Színház színésze volt), aztán mára a költészet, hangköltészet és a képzőművészet határait is feszegető sokoldalú művésszé vált. Műveiből vásárolt már a londoni Tate, de a New York-i MoMA is, 2016-ban pedig Yoko Ono – Ai Wei Wei, Anish Kapoor és Olafur Eliasson mellett – neki ítélte a Lennon–Ono-békedíjat.
Ajánlásában a szintén költő, újságíró Bíró Tímea így ír a könyvről: „Aki Ladik Katalint olvas, az a csontjaival fogadja be a költészetet. (…) Hatvan éve szólnak hozzánk, rítusokká válnak bennünk. Ez alatt a hosszú idő alatt bebizonyosodott, hogy a teljes ladiki élmény átéléséhez minden érzékszervünkre szükség van. A gazdag képiségnek köszönhetően látjuk, ízleljük a költeményeket, olvasásuk közben érezzük a különféle illatokat, kitapinthatóvá válik a fájdalom, az eufória, és természetesen halljuk a költőnő fáradhatatlan, folyton megújuló hangját.”
