Haydn D-dúr zongoraversenye a mai napig a legnépszerűbb versenyműve a szerzőnek, ebben sikerült a legvirtuózabbra a szólóhangszer kezelése. A partitúrát 1784-ben jelentette meg Haydn, ez a nyomtatásban megjelent kiadás elsőként nevezi meg kifejezetten a fortepianót szólóhangszernek a csembaló helyett. Bécsi zeneműkiadója az egyetlen, eddig nyomtatásban megjelent Haydn-zongoraversenyként reklámozta. Ebben az időszakban Mozart zongorakoncertjeiről beszélt Bécs zenekedvelő közönsége, alig másfél hónap alatt közel két tucat hangversenyt adott, legtöbbször zongoraversenyeinek szólistájaként. Érthető, hogy az ügyesen muzsikáló műkedvelő zongoristák körében egy, a Mozart-koncerteknél könnyebben játszható, de nagy tudással megírt versenyműnek nagy keletje volt. Dolinszky Miklós zenetörténész szerint a társasági hangot megütő, könnyed stílusnak, egyszersmind a Felvilágosodás hangjának iskolapéldája az 1780-as évek elején keletkezett D-dúr zongoraverseny.
Johannes Brahms 1.; c-moll szimfóniájának bemutatója 1876. november 4-én volt Karlsruhében. Brahms alig húsz évesen kezdett bele egy szimfónia komponálásába. A c-mollban írt első vázlatokat 1854-ben vetette papírra, ezt követően azonban megakadt a munkában. Félre is tette ezt a szimfóniatervet (később ebből lett a d-moll zongoraverseny), és egy ugyancsak c-moll hangnemű zongoranégyesbe fogott bele. Végül ez is az asztalfiókba került, csak évtizedek múlva fejezte be. A két mű ?sötét? moll hangneme Brahms akkori lelkiállapotára utal, amit egyfelől jóbarátja, Robert Schumann ekkor már jelentkező súlyos betegsége, másfelől a kor borús Sturm und Drang hangulata is okozhatott. Első szimfóniájának újbóli gondolata csak nyolc év múlva, 1862-ben merült fel benne, de ekkor már majdnem készre komponálta az első tételt. Brahms a szimfóniájával ezután újabb másfél évtizedig nem foglalkozott, csak 1878 őszén látott neki a munkának, és két hónap alatt megírta a maradék három tételt. A szimfónia bemutatóján a karmester a közeli barát, Felix Otto Dessoff volt. A négytételes mű fogadtatása közepes volt, a lipcsei bemutató sem hozta meg a várt átütő sikert, a szimfónia valódi értékeit csak később ismerték fel.
A Magyar Televízió Virtuózok című tehetségkutatójának korosztály-győztese és egyik legnagyobb felfedezettje, Boros Misi volt. A pécsi születésű ifjú zongorista 11 évesen tűnt föl a vetélkedőben, amelynek különdíjaként nyerte el a közös koncertlehetőséget a Kodály Filharmonikusokkal. Boros Misi a Liszt Ferenc Zeneiskola tanulója, hat éve zongorázik, tanára Megyimóreczné Schmidt Ildikó. A fiatal tehetség a verseny óta számos sikeres koncertet adott Nagyváradtól Pécsig, a versenygyőzelem után fellépett a New York-i Avery Fischer Hallban is, ahol szintén óriási sikert aratott a Salute to Vienna zenekar újévi hangversenyén, kétezer-ötszáz fős közönség előtt. Az ifjú zongorista ebben az évben a Kodály Filharmonikusokkal is játszott már együtt, a januári Debrecen Város Bálján, illetve a márciusi Virtuózok Tavaszköszöntő koncertjén. A tavasz újabb sikereket hozott Boros Misinek: egy milánói nemzetközi zongoraversenyen is 1. díjat kapott. Nyáron pedig abban a megtiszteltetésben volt része, hogy Bogányi Gergellyel játszhatott négykezest a Bogányi-zongorán.
Csillagok útja
Helyszín: Debrecen, Kölcsey Központ
Időpont: 19:30
Műsor:
J. Haydn: D-dúr zongoraverseny, Hob.XVIII:11
J. Brahms: I. (c-moll) szimfónia, op.68
Közreműködik:
Boros Misi - zongora
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
