„Lagonero város elöljárója, Don Anchine házában unokahúga, Arminda esküvőjére készülnek, aki Belfiore grófhoz készül hozzámenni, nem tudva, hogy vőlegényét a bűntudat marja, amiért egy évvel korábban féltékenységi rohamában előző kedvese, Violante Oneste márkinő halálát okozta. A tette elől menekülő gróf nem is sejti, hogy a márkinő életben maradt, és szerelmét hűségesen követve Don Anchine házában állt kertészlánynak Sandrina néven, szolgája, Roberto kíséretében, aki eközben ugyancsak kertészként, Nardo álnéven Don Anchine szobalányának, Serpettának teszi a szépet.
A cseléd ugyanakkor a gazdájába szerelmes, és féltékenyen figyeli, hogy ő ezalatt az álruhás kertészlányt tüntetné ki figyelmével. Az esküvőre érkező Ramiro lovag mindeközben pedig a menyasszony Armindában fedezi fel korábbi kikosarazóját, akinél ismét próbát tesz, legalábbis Belfiorét igyekszik gáncsolni a ház ura előtt” – áll a vígopera leírásában.
Az 1775-ben a müncheni Salvatortheaterben bemutatott Az álruhás kertészlány fontos állomás az ekkor 19 éves, útját kereső, de a zsenialitását már meg-megcsillogtató zeneszerző kibontakozása irányában.
A darab zenéjét tekintve a korai Mozart-operák legsikerültebbje, a vígoperák és az opera seriák stílusjegyeit egyaránt magán viseli, története azonban jobbára a kor színházi toposzaiból építkezik. Az álruhás kertészlányt először 1987-ben mutatta be a Magyar Állami Operaház Boschán Daisy rendezésében, a zenéjét azonban Hevesi Sándor már 1924-ben felhasználta Goldoni A fogadósnő című darabjának adaptációjához.
Almási-Tóth András új rendezése egy elvont, szellemes, mégis abszurd világba helyezi a cselekményt, amiben Fügedi Balázs vizuális tanácsadó, Márton Richárd jelmeztervező és Pillinger Tamás világítástervező volt segítségére. Mozart szerelmi bizonytalanságokkal teli, ifjúkori művét fiatal, pályakezdő amerikai és magyar művészek tolmácsolásában láthatja a közönség az Eiffel Műhelyházban: Eric Laine (Don Achine), Öznur Tülüoğlu (Violante/Sandrina), Anna Trombetta (Ramiro) és Kyle White (Roberto/Nardo) mellett a hazai színeket Szeleczki Artúr egyetemi hallgató (Belfiore), Brassói-Jőrös Andrea (Arminda) és Brindás Boglárka egyetemi hallgató (Serpetta) képviselik a szereposztásban.
A produkció a San Diegó-i Opera Neóval együttműködésben jött létre, amelynek alapító művészeti igazgatója Kozma Péter, az előadás karmestere. Az amerikai változat július 1-jei magyarországi bemutatóját követően augusztus 5-én debütál a rendezés az Egyesült Államokban, majd a Mítosz & történelem elnevezésű évad részeként 2023 júniusában tartja a magyar változat premierjét az Opera.
Kép forrása: Magyar Állami Operaház
