A történet helyszíne egy fiktív magyarországi falu, Tűzkő, ahol pont úgy megállt az idő, mint sok hazai falucskában. A férfiak a Szikrába ? ez a helyi kocsma ? járnak iszogatni, a helyi nagyúr, Szojka Pál pedig azt tervezi, hogy szép lassan minden földet megvesz, és svéd befektetők segítségével Füreddé vagy Siófokká varázsolja a helyet. Ide érkezik Bicsérdi Misi, aki megörökölte nagyapja házát és birtokát. Misi a nagyvárosi életet, vele együtt pedig a banki munka, valamint a párja vetélése miatti stresszt hagyja maga mögött, hogy meglelje a vidéki lét nyugalmát. Csakhogy az elképzelt idill nem létezik. Hiába a tiszta levegő, a lengedező búzatábla, a ciripelő tücskök hada, az élet messze nem csodaszép ezen a vidéken. Mikor Misi elkezdi egy helyi férfi, Lajos és sógora segítségével átépíteni a házat, a környék falkavezére egyre erőszakosabbá válik. Súlyos harc kezdődik a földért, Misi pedig e harc közben kénytelen igazi férfivá válni. Már, ha úgy vesszük, hogy az igazi férfi ököllel érvel és olyan, mint egy vérszomjas prérifarkas.
Kostály Márk első nagyjátékfilmje egészen jól sikerült eastern (olyan kelet-európai játékfilm, mely az amerikai westernfilm műfaját tekinti mintájának ? a szerk.) ötletes alaphelyzettel és olyan létező problémákkal, mint a korrupció, a hatalomvágy vagy a családon belüli erőszak. Kiemelkedő a képi világ, a szereplőválasztás és a jórészt határon túli színészek játéka, melyeknek köszönhetően a Kojot remekül ragadja meg és festi le a magyar vidéket. Ám ezt cseppet sem hízelgő módon teszi: egy olyan kis települést mutat be, ahol a polgármestertől kezdve a rendőrségen át mindenki megvásárolható, és a konfliktusok rendezésének egyetlen módja létezik csak: a fizikai erőszak. A pofonok mellé pedig olyan cifrán káromkodik mindenki, hogy a kétórás játékidő után a néző hirtelen mást sem tud felidézni, csak azt. Ennek ellenére, bármennyire is bele akartam kötni a folyamatos anyázásba, nem tudok, hiszen olyannyira kell a szereplők szájába, mint Jockey kezébe a szivar.
A film egyik legnagyobb erénye, hogy nem idealizálja a falut és a magyar virtust, ennek kapcsán pedig nem szabad szó nélkül elmenni a már említett képi világ és színészi játék mellett. Kostyál Márk nemcsak rendezőként és forgatókönyvíróként, hanem operatőrként is kivette a részét az alkotó munkából. Csoboth Attila segítségével festette meg Tűzkő westernbe illő környezetét, ráadásul hibátlanul. És pontosan ilyen hibátlanok a szinte ismeretlen színészek is: Kovács Frigyesnél keresve sem lehetett volna jobb Szojkát találni, az építkezésnél segédkező, majd Misi szövetségesévé váló Lajost alakító Bocsárszky Attila pedig olyan hiteles a szerepében, mintha csak elhívták volna improvizálni a szomszéd faluból. A főhőst megformáló Mészáros András és a párját alakító Dobra Mária is kitesz magáért, ám a prímet az ifjabb Szojka, Mátray László viszi. Egyszerre városi macsó, az apja pénzétől függő fiú és csendes igazságosztó, akinek szájából vérfagyasztóan hatásos a kérdés, ?kellett ez??.
A történet, a színészi játék és a fényképezés tehát teljesen rendben van, a Kojot mégsem működik úgy, ahogy elvárnánk. Hiába idézi Sam Peckinpah Szalmakutyák című remekművét és használja jól a hollywoodi műfaji filmes elbeszélés eszközeit, az a düh, mely minden egyes képkockájából süt, elfedi mindazt, amitől szerethetnénk. A problémák idővel súlytalanná válnak ? itt például a következmény nélkül maradó, levegőben lógó nemi erőszakra gondolok ?, a film pedig nem ad választ azokra a kérdésekre, melyeket feltesz. A Kojot könnyedén lehetett volna minden idők egyik legjobb hazai akciófilmje hiteles figurák hiteles harcaival a magyar ugaron, ám annyira sokat akar mondani, hogy végül meg sem szólal.
Tóth Eszter
Fotó: port.hu
