Paulovics László zarándokfestő, aki egész életében állandóságra vágyott. Szatmári műtermét a Ceausescu-diktatúra fölcseréltette, így a művész először az NSZK-ba sodródott, majd végső révként a festők városába, Szentendrére. Számtalan technikával örökítette meg, dolgozta át közvetlen környezetét, élettapasztalatait: folyóirat- és könyvillusztrációk, ex librisek, könyvborítók, plakátok, színházi díszlet- és jelmeztervek, műsorfüzetek, grafikák, festmények temperával, olajjal, kis méretű muráliák, üvegablakok, kerámiák, textilkompozíciók, kovácsoltvas munkák egyaránt részei életművének.

Paulovics László: Terjedés, 100×120 cm
Fotó: Alapfy László

A Hagyományok Háza Egy erdélyi műterem Szentendréről című kiállításában a pop-art formai eszköztárát felvonultató festmények mellett néprajzi tárgyakat, kerámiákat, festett bútorokat és népi fafaragott tárgyakat is bemutatnak, amelyek a művész szentendrei otthonának, műtermének díszei.

A tárlatvezetéseket a kiállító művész, Paulovics László tartja. Mesél az alkotás folyamatáról, az életét, művészetét meghatározó fontos eseményekről, művészetét érintő kihívásokról, ihletet adó élethelyzetekről. 

Paulovics László: Kentaurra várva, 95x173cm
Fotó: Alapfy László

Az épületbejáráson megismerhetjük a Hagyományok Házát a földszinttől a padlásig, bejárhatjuk a kerengőt, az Átriumot és felfedezhetjük a színháztermet a zárt karzatról. A vezetett túrákon olyan tereket, termeket és titkokat mutatnak meg.