Menário Costa 2001-ben szerezte meg doktori fokozatát az Ausztrál Nemzeti Egyetemen (Australian National University), kutatásának tárgyai, pontosabban alanyai a Wilsons Promontory Nemzeti Parkban élő keleti szürke kenguruk (Macropus giganteus) voltak. A tudományos munkát azonban nem folytatta, élete az elmúlt 23 évben egészen új irányt vett: Weli néven énekes-dalszerzőként szerzett ismertséget.
A versenygyőztes a Kangaroo Time-ban közreműködő barátait arra kérte, tegyenek úgy, mint a kenguruk, azaz mindenki táncoljon a saját stílusában, legyen az klasszikus balett vagy urban, társastánc vagy brazil funk. Ezzel azt kívánta demonstrálni, hogyan alkalmazkodnak egymáshoz az állatok a csordában és veszik át egymás viselkedését. De a dal és a koreográfia ezzel együtt sem csupán azt mutatja meg, hogyan lehet eljutni az egyéni(eskedő)től a konformistáig, hanem az élőlények sokféleségét is ünnepli.
A végeredmény meggyőzte az előadó- és képzőművészekből, táncosokból és kutatókból álló zsűrit, amelynek egyik tagja, Alexa Meade vizuális művész kiemelte a meglepetés erejét és a jókedvet, ami a videóból sugárzott. Egyértelműen látszott – jegyezte meg –, hogy a résztvevők jól érezték magukat a forgatás közben, egyáltalán nem tűnt erőlködésnek az, amit csináltak. Dicsérte a szöveget, a jelmezeket, az egyszerűséget, és mindenekelőtt azt, hogy az alkotás bárki számára érthetővé tette a kenguruk csoportdinamikájának tudományos magyarázatát.
Weliton Menário Costa, aki néhány napja jelentette meg négyszámos EP-jét, a 2750 dolláros (kb. egymillió forintos) pénzdíj mellett leginkább annak örül, hogy most már a nagymamája otthon Brazíliában is érti, mivel foglalkozott az unoka Ausztráliában.
