Balogh Kristóf munkái
Balogh Kristóf többnyire olajfestékkel dolgozik, fotóalapú munkákat készít. A járvány miatt haza kellett költöznie a családjához, otthon azonban nincs lehetősége arra, hogy a megszokott módon alkosson. Így az otthon talált, levegőre száradó gyurmából készített kis figurákat, amelyeket a festés tesz igazán eredetivé. „Így valamennyire mégis a saját területemmel foglalkozom” – fogalmazott a fiatal művész. A bizonytalan, ijesztő helyzet miatt befelé forduló, a gyerekkorához visszanyúló művész igyekszik olyan játékokat készíteni, amelyekben megjelennek saját élettapasztalatai is, ötvözve a felnőtt életet egy őszinte gyermeki világgal.
Benedek Tom: Untitled (green) I-II.
Benedek Tom festményei egy parallel valóságból inspirálódtak, a Google Street view felületén található utcaképekből. Egy olyan térből, ami sokszor elsődleges referenciapont, tehát kvázi maga a valóság. „Jelenleg leginkább az foglalkoztat ebben a témában, hogy ezek a bármely szögben mozgatható képek tökéletlenek. Hibásak, ha úgy tetszik: van, hogy éppen csak egy kicsit megtörnek, a legbizarrabb helyeken kilapulnak, tárgyak lebegnek vagy elmosódnak részletek” – mondta el. Benedek Tom olyan képeket akar létrehozni, amelyek kizárólag ebben a korban készülhettek, erre a valóságra reflektálnak. Arra keresi a választ, hogyan tudja átültetni mindezt a festés médiumába, hogy egyszerre kommunikáljon a hagyománnyal és releváns legyen a kortárs művészetben.
Benkő Lilla: White noise
A White Noise című kép Benkő Lilla egyik legjátékosabb festménye. Az alapszín megfestése után a földre helyezte a vásznat, felállt egy kisebb létrára, majd a megfelelő sűrűségű olajfestékből a kitakart részen kívüli felületre „szórta” a festéket a levegőből. A magasság miatt tökéletesen szabályos apró pöttyök kerültek a felületre, majd hosszas pöttyözés után ezt a folyamatot még kétszer ismételte meg.
A pontokból álló felületek három részre tagolják a festmény hátterét. Az optikai csalódásnak köszönhetően úgy tűnik, mintha a felületek találkozási pontjánál egy vonalban hullámozna a sík. A kép elkészültekor az öt, madármotívumnak megfelelő színből elrejtett minden mezőben egy-egy színt, mintha az adott szín hullott volna a vászonra. Mint egy gyerekeknek szánt böngészőben, úgy lehet megkeresni az alkotáson a színes pontokat.
Csapó Júlia: Túl sok dolgom van
„A pályázati munka inspirációja az egyénre terhelt ingerek és tárgyak információs társadalomban megtapasztalt túlzott mennyisége, és az énkép meghatározásának problematikája” – fogalmazott Csapó Júlia. A játék tematikája egyrészt megjelenik a műve vizuális jellegében: a színes, apró formák nyüzsgő együtteséről asszociálhatunk egy képzeletbeli város térképére, vagy egy kisgyermek által a földön szétterített játékfigurákra is. A különböző technikával készült, festett, színes ceruzával és zsírkrétával rajzolt, illetve varrott, hímzett felületek együttes használata tovább erősíti a motívumok sokféleségét, spontaneitását. A hordozófelület lepedő, amelynek puhasága, könnyedsége sokkal közvetlenebb hangvételt ad, mintha hagyományos feszített vászonra vagy papírra készült volna a kép.
Korossy-Khayll Levente: Csendélet Bionicle-lel
„A Csendélet Bionicle-lel című képem merev realizmusával első pillantásra játékos hangulat párosul, de jobban megvizsgálva a képet, a befogadón nyugtalanító érzés lesz úrrá” – fogalmazott Korossy-Khayll Levente.
Horváth Csilla: Heuréka
Horváth Csilla munkáinak középpontjában a motorikus szerkezetek állnak. Egyszerű léptetőmotorokra komponált mozgásformák hozták működésbe kisebb falra tervezett objektjeit, vagy nagyobb, tereket betöltő installációit. „Munkáimban előszeretettel használok efemer anyagokat, magas művészetben szokatlan díszletmegoldásokkal élek, ezeket vegyítem indusztriális jelleget hordozó, gépeket megidéző formavilággal. Munkáimban jellemző vonás, hogy szorongató gondolatokra komponálok mozgást, és az így kapott formai és tartalmi alapot egy kis csavarral, humorral egészítem ki” – mondta a művész.
Jakab Borbála Róza: Titkok hordozói
„Az emlékezet bábui, maszkjai ezek az objektek, amelyeket a saját örökölt ingóságaimból hoztam létre. A művészettörténet két előképe inspirált: a wunderkammer és a vanitas fogalma” – fogalmaz Jakab Borbála Róza. A gyűjtögetés pszichológiája, a felhalmozás, a raktározás, a szanálás jelenségei érdekelik az alkotót, célja az örökölt tárgyak új kontextusba rendezése, amellyel egy véletlenszerűen kialakult, majd tudatosan komponált rendszert jelenít meg, több idősík összekötésével.
Kádár Emese: Sok szerencsét!
Kádár Emese munkája a szerencsejáték-függőséghez kapcsolható gondolatok jegyében született meg. A játék, ami a gyermekkorban összeforr az ártalmatlanság, a fejlődés fogalmával, a felnőttkori függőség kontextusában negatív olvasatot kap. Míg gyerekként annak folyamatos gyakorlása az egészséges személyiség kifejlődését szolgálja, felnőttkorban éppen ellenkezőleg: a játék bizonyos formáihoz kapcsolható tevékenységek viselkedési addikciók. A játékfüggőség esetében a játék elveszi tétnélküliségét, ártatlanságát, és kínzó kényszerré, az élettel összeegyeztethetetlenné is válhat.
Szabó Kristóf – KRISTOFLAB: A Wrong Data
„A játékosság fogalma munkáim készítésekor fontos alkotóelem. A kísérletezéssel, gondolkodási lehetőségekkel és a művészeti formák közötti kapcsolatokkal játszom. A digitális technológiák, a New Media Art nagy hatással van műveim keletkezésére. Alapvető társadalmi és emberi kérdésekkel foglalkozok általuk” – mondja Szabó Kristóf – KRISTOFLAB. A Wrong Data című sorozat festményei egy játékos folyamat következményei. A kiindulópontként szolgáló fotó digitális utómunkán megy keresztül, amikor is a képhibákat úgy alakítja, magát a fotót absztrahálja, mint kompozíciós játékot. A véletlenek új lehetőségeket nyújtanak, egy kísérletezéses játék ez a tradicionális olajkép, a fotó és a digitális technikák között.
Sztruhár Zsuzsa: Musica Taverna („Buffetmuzik”)
„Munkám, illetve az alkotói folyamat számomra ezen időszak alatt lényegi változáson ment keresztül: míg korábbi műveimre sokkal inkább egy bizonyos lelki tartalom, üzenet vagy poézis közvetítése volt jellemző, addig a hangszerműveknél – amelyek esetenként rendhagyó technikai leleményeket, újításokat is tartalmazó szerkezetüknél fogva akár találmányoknak, vagy filozófiai és fizikai játékoknak is felfoghatóak – az alkotói folyamat, mint a kísérletezés és a felfedezés, egyúttal a játék lehetősége, az élmények kerültek előtérbe” – mondja Sztruhár Zsuzsa. Ez azonban nem csupán egy egyszerű, önmagáért való játék, hanem művészet és tudomány, érzékiség és technika váratlan és szellemes találkozása, amely egyúttal új tapasztalati és tudományos felismerésekkel, a jelenségvilág korábban talán még nem ismert összefüggéseire való rácsodálkozással, a fizika és a természet csodálatos jelenségein való merengéssel gazdagítja a befogadót.
A fiatal alkotóművészek kiállítása augusztus 2-ig látható a MANK Galériában.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond. A nyitóképen Jagicza Patrícia munkája
