A habán fazekasság egyszerűen kihalt, a recepteket elvitték a sírba. Adott volt egy kultúra, de nem volt meg hozzá a háttér, az egészet alapjaiban kellett újra indítani - mondta el az MTI-nek tolnai otthonában az Alföldi Fazekas Triennálé nagydíját 2009-ben elnyert, idén hatvanéves művész, aki a Tolna Galériában készül életmű-kiállítására.
A mesterem a ma 87 éves Tamás László, az utolsó nagy sárközi fazekas mester, egyben a habán kerámia hazai megújítója volt - válaszolja arra kérdésre, hogyan lett sárköziként habán keramikus. Én együtt tanultam nála a habánt és a sárközit.
Miben állt a mester újítása?
Egy habán dinasztia sarjánál volt segéd, ahol ellesett egy-két dolgot, és elkezdett kísérletezni. Akkoriban nem volt kapható a habán kerámiákhoz szükséges máz, de a '60-as években már hozzá lehetett jutni jobb, keletnémet anyagokhoz. Tamás László tökélyre vitte a díszítő festékeket, neki köszönhető, hogy van ma Magyarországon habán fazekasság.
Akik habán kerámiát művelnek, ebből táplálkoznak?
Nem teljesen. Az Iparművészeti Múzeumnak volt egy műmásoló részlege, ahol másolták a habánt. Ügyes festő asszonyok dolgoztak, de nem habán technikával.
Mi a különlegessége a habán kerámiának?
A habán fazekas vörös agyagra dolgozik, kemény fedőmázzal. A habán kerámiát magasabb hőfokon kell égetni, ez így volt több száz éve is. Valószínűleg ezért vannak jobb állapotban a múzeumokban a habán edények más kerámiáknál. Én 1005 fokon égetek mindent. A habánok "lefrittelték" - összeolvasztották és megőrölték - a mázat. A habán kerámia kézzel, korongon készült, nem öntéssel. Nagy technikai szigort követel meg, alázat kell hozzá. A műmásolók fehér agyagra festettek habán mintákat, de a technológia nem habán. Ma is van olyan habán műhely, ahol javarészt fehér agyagra dolgoznak, és ahogy mondani szokták, "jézuskától géppuskáig" mindent készítenek. A népművészet szerintem az, hogy a fazekas mindent saját kezével végez az agyag felfenekelésétől kezdve egészen addig, míg a kemencéből a kész edényt kiveszi.
Ha a habán receptekből semmi nem maradt meg, honnan tudják, hogy mi a hiteles?
Negyven éve járom a múzeumokat, fotózok. Az ember tud viszonyítani egy színt, elkezd kísérletezni. Tökéletesen ugyanazt a színt nem lehet visszaadni, de a Néprajzi Múzeumban látható edények színei sem egyformák. A máz a 17. században is függött az égetési hőfoktól, vagy attól, hogy a mester honnan szerezte be a kobalt-oxidot. Büszke vagyok arra, hogy az alvinci kék és sárga habánt Magyarországon én újítottam meg, igaz, a kísérletek sok százezer forintomba kerültek. Egy elrontott habán kerámiát egy módon lehet javítani - kalapáccsal... Most sikerült beszereznem színtestet, amely öt-tíz évre elég lehet.
Műhelytitok, hogyan készül az alvinci sárga és kék máz?
Nem fogom elárulni. Engem arra tanított a mesterem, hogy ne ötletszerűen dolgozzam. Patikamérlegen mérek. Fegyelem nélkül nincs értelme a munkának. Ha már nem leszek, itt a receptfüzet, ahol minden le van írva, a keverési arányok, és az is, hogyan kell-e őrölni a mázat. A régi mesterektől ilyen nem maradt fenn. Édesapám Érsekújvárról származik, így kutattam szlovákiai habán kolóniát, ahol láttam régi feljegyzéseket, de recept nincs köztük. A tudás apáról fiúra szállt, és ha kihalt a család, elveszett.
Valaki megkapja-e az ön receptkönyvét? Van-e tanítványa?
Nincs. Volt egy érdeklődő, de nem a műhelyemben tanult, és interneten ezt nem lehet oktatni. Legalább másfél-két év kell ahhoz, hogy valakit legalább olyan szinten meg tudjak tanítani, ahogyan engem a mesterem. Ráadásul nem is olcsó, és havi 60-70 ezer forintot nem tudnék kifizetni.
Piaci szempontból a cserépedény csatát vesztett a porcelánnal szemben. Mire jó a habán kerámia?
Enni-inni. Én erre használom. Lehet mikrohullámú sütőben is melegíteni. Régebben megkérdezték, lehet-e mosogatógépben használni. Erre vettem egy ilyen gépet, egyik készletemet 1991 óta benne mosogatom. A porcelánok "ledurrogtak", bár ezen is van csorbulás, de jól bírja. Persze a porcelánnak más az anyagösszetétele, és első alkalommal is 1600 fokon égetik.
Mit láthat a néző az életmű-kiállításán?
Körülbelül 150-160 kerámiát mutatok be, készülésük időrendjében. Első, 1970-es edényemmel indul majd, egy gömbhasú folyadéktárolóval. Lesznek köztük gerezdes vagy bordás edények - olyanok, mint a sárgadinnye -, ezeket a korongon kell bordázni, és nem könnyű díszíteni őket. A habán sajátja volt az ónfedeles edény, azonban nagyon drága lenne előállítani. Én megcsináltam kerámiatetővel, aminek szintén megvan az erdélyi habán hagyománya. A másik kedvencem a habán kacsa. Négy darabból van korongozva, bor tárolására használták a 17. század közepén. Azt szoktam mondani rá, hogy bumfordian bájos.
